Nicola Mangini: A modern Goldoni-rendezés fejlődése Olaszországban (Színházelméleti füzetek 12., Budapest, 1980)
kezdő Goldonit, azt, aki a legközelebb állt a commedia dell'arte megoldásaihoz, és egymás után vitte színre A tisztességes leányt /1950/, A katonaazeietőt /1951/ és À. furfangos özvegyet /1953/. De Strehler ugyanebben az időazakban színre viszi A szerelmeseket is /1950/, amely merőben elüt a commedia deli' arte komikai világától és már Goldoni művészi érettségét tükröző jellemkomédia. Perspektivikusan nézve e kirándulás egyértelműen azt jelenti, hogy Strehler, ha óvatosan is, de már belehatolt a Goldoni-drámák történetének egy újabb korszakába. Az életmű érettebb időszakának egyre elmélyültebb elemzése hívja életre 1954-ben Strehler legnagyobb vállalkozását, a Nyáraláa-trilógiát , amelyben Goldoninak e témakörben írt három vígjátékát fogja öaaze, merészen egyetlen előadásba. Ezzel a különleges, több orazágban is bemutatott előadáasal Strehler tovább gazdagította sajátos vizsgálódását, s ugyanakkor, a jelenkori kulturális elvárásokkal összhangban, a Goldoni-életmü társadalmi problematikájával is szembenézett. És a Trilógia , Strehler szuggesztív rendezői újrateremtésében, félreérthetetlenül egy hanyatló, értékeinek mélységes válságától gyötört társadalom freskójs lett. Giacinta, a hősnő, hogy megfeleljen környezete társadalmi konvencióinak, olyan férfihez kénytelen feleségül menni, akit nem szeret,és Goldoni elsősorban az ő érzelmi drámáján keresztül vetíti előre, tömör realizmuasal és maró íróniával, a velencei társadalom drámáját. Ugy érzem, Strehler mesterien tudta kiemelni a dekadencia jeleit, de egyszersmind a létezés mélabúját is. Strehler tehát a Trilógiában végig elemezte az irodalmi nyelvű olaaz polgári dráma elismert csúcsteljesítményét. Goldonit végigkísérő útjának ezen a pontján elkerülhetetlenné vált, hogy a dialektuaban írt vígjátékoknak is mélyére hatoljon, amelyek, kifejezőerejüket tekintve, történelmi szempontból a leginkább specifikuaak, költőileg pedig a legteljesebbek. A tisztességes leány bemutatásával már korábban is közeledett énhez a műfajhoz, de most már az abszolút ér-
