Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
kács az esztétikumban találta meg a kizárólagos és egyedüli megoldást. S ha élettechnikai-gyakorlati problémákra keresett választ, ugy a kapott válasz már nem élettechnikai megoldást kínált, hanem logikai-esztétikai, emberellenes konstrukciót. A konkrét szenvedélyeket megoldó és feloldó válasz az ismeretlen jövőbe tolódott, és mivel Lukécs az általa akkor olyanynyira csodált német romantikusokkal ellentétben a szenvedélyeket nem volt képes normális létállapotnak tekinteni, hanem mint valami leküzdendőt szemlélte /és élte át/ őket, ezért a leküzdés hiányában a reménytelensé g és egzisztencialista sz orongá s valamint az egyén problémáival kezdeni mit sem tudó messianisztikus várakozá s között vergődött. /Ez a kettősség soha nem szűnt meg; csupán az alternativa első felét radikálisan nem-létezőnek és bornirt állapotnak tekintette idős korában, tehát komolyan nem volt hajlandó vele foglalkozni - ám emiatt az alternativa másik fele hangsúlyait illetően megmaradt messianisztikus várakozásnak, amely konkrét, különösen esztétikai kérdésekben használhatatlan lett. Fiatalkori esztétikai érzékenységének egyik oka éppen az alternativa első felének komolyanvétele volt./ X. A fiatal Lukács egzisztencializmusa /Lucien Goldmann A lélek és a formák at nevezi az első egzisztencialista műnek,/ az eddig vázolt gondolatainak szerves tartozéka. Mivel ugyanis az életet nem társadalmi praxisnak és folyamatnak tekintette, hanem megmerevedett képződménynek és az ezekkel szembenálló, elszigetelt szubjektumok halmazának, a társadalmi szubjektum és objektum viszonyát nem elsajátítási folyamatnak, hanem az embert "kizsákmányoló" állapotnak /és nem folyamatnak/ látta. A Drémaköny v központi problémáját alkotja ez a gondolat, é8 egyúttal az egész modern életre is vonatkoztatja: "mennyire tevője itt az ember a tettének és mennyiben az övé s meddig az a tett, amelyben egész lénye megnyilvánul, ami által igazán eljut önmagához? Mennyiben van az emberben egészen belül a centruma?"*** Az elidegenedés helyes megfogalmazása azonban Lukácsnál parttalanná válik: a prob80
