Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
szomszédos testek határolnak; de ugy is, mint a test belső gazdagságának és erejének megnyilvánulásét. Aki az első szempontnak enged, az csak eltorzult, megnyomorított és aggodalomra okot adó formákat lát, a csúnyaságot látja; aki viszont a másodikat vallja magáénak, az a természet erőteljes gazdagségót, az életet és a feltörekvést, tehát a szépséget látja." 14 4 Mindenfajta platonizmusnak - igy Lukácsénak is - a lényege éppen abban mutatkozik meg, hogy a valóságot nem magáértvaló gazdagságéban és teljességében élik ét, hanem puszta ugródeszkát látnak benne szellemi-teoretikus konstrukciók felé./ Emlitettűk, hogy az élettel való szembefordulás szükségképpen vezette el Lukácsot a tragédia elméleti kidolgozásához. A tragédia elmélete azonban hierarchizéló-platonizéló nézeteinek lecsapódása, oly módon, hogy miközben helyes leírásét adja a polgári világgal szembeni rosszérzésnek, egyszersmind történelmietlenné is teszi a polgári világotr a létet tekinti tragikusnak, egyfajta önkénnyel ruházva fel igy a történelmet, acelynek lényege sem nem a tragédia, sem nem az optimista megvéltódá s. A tragédia metafizikáj a c. tanulmányéban a következőt olvashatjuk: "A tragédia lehetőségének kérdése: kérdése a lényegnek és létnek, az a kérdés, hogy minden, ami jelenvaló, már csak azért is /sőt csakis azért/, mert van, egyszersmind létező-e vajon? A létezés minden dolgok tulajdonsága-e, vagy pedig értékelő itélet felettük, elválasztóan és megkülönböztetően?,., Az élet e nagy pillanatainak lényege a tiszta önnönmagának átélése. A közönséges életben csak periferikusan éljük át önmagunkat: okainkat és vonatkozásainkat. Életünknek ilyenkor nincs igaz szükségszerűsége, csak az empirikus jelenvalóságé, csak az ezer véletlen kapcsolat ezer véletlen szála kötésének szükségszerűsége." 14 5 Balázs Béla, a gyakorl ó művész erről a tragédiaértelmezésről a következőképpen irt Lukácsnak: "Miért irunk mi tragédiákat? A költő oldaláról kérdezem. Ha idegeimet kieresztem ebbe az előttem ömlő életanyagba, csak azt látom, hogy a tragédia, tiszta, szent formájában, ott lehetetlen. 94
