Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
nya miatt, amelyek éltal az fember saját történelmének teremtője lesz. Mészáros felsorol néhány olyan kategóriát a fiatal Lukáccsal kapcsolatban, amelyek használata miatt szerinte Lukács képtelen volt megtalálni a gyakorlati dialektikus közvetítéseket a lét különböző szférái között: lélek és formák, a lét csúcsa, a látszat és lényeg, élet és műalkotás, az ittlét csúcspontja stb. Ezek a szembeállítások mint ellenté* tek jelennek meg, nem mint átmenetek és egymásba való átcsapások. A regény elmélet ében Lukács igy ir: a világ "egy megmerevedett, idegenné vált jelentéskomplexum, amely nem indítja már meg a bensőséget, elporladt bensőségek koponyabeli lakhelye." 13 9 Balázs Béláról szólva ezt olvashatjuk: "Talán minden embert mégis elérései határoznak meg a legtisztábban, legalább minden embert, akin érdemes elgondolkodni... Minden embert maximumai határoznak meg; azok a pillanatok, amikor elmondó ereje elég nagy arra, hogy tisztán sejtesse vágyódásait, amikor azok egészen tisztán egy vonalban vannak az elértekkel, ha messze túlrepülnek is rajtuk." 14 0 A mozdulatlan és "lélek nélküli" empíriával szembenálló és a szinte vallásos módon rögzített, mércének és nem folyamatnak tekintett "emberi lényegről" igy ir: "Minden probléma - amennyiben műfajon belül adódik - az emberi lét valamely alapadottságának a végsőkig való kitolását jelenti; érzékelhetővé tesz egy életet, amelyben a közönséges élet heterogeneitása nem mossa le piszkos hullámaival, mást és mindig mást kevervén bele, ezt a tartópillérét a lélek ilyen voltának, emberi voltának; amelyben tehát az emberi lélek - mint emberi lélek - igazi tükörben meglátja önmagát; lényegét, egzisztenciája egy eltörölhetetlen alapfeltételének végigvitt homogeneitása tükrében. Minden ilyen homogeneitás ezért a disszonancián, a problémán alapszik: bárminek végigvitele tulmutat a puszta lét heterogén immanenciáján; csak ugy tud eljutni a lényeghez - a mi emberi létünk lényegéhez -, hogy problematikussá teszi az empíriát, disszonanciává élesíti annak letompult ellentmondásait, és nyilvánvalóvá, érzékien értelmessé teszi, mint létünk alapját érzékiti meg a problémét." 14 1 Hasonló92
