Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
Előszó.
néző nagy Esztétik ájának számos alapgondolatával találkozhatunk - bár még természetesen embrionális formában, mégis továbbvezető erővel - ezekben az Írásokban. így már ebben a korszakában felmerül a későbbi "intenziv totalitás" fogalma, a "homogén közeg" gondolata, az "ember egésze" és az "egész ember" szembeállítása és egymásravonatkoztatásának dialektikája, a totalitás, a drámai konfliktus és katarzis müfajalkotó szerepe stb. Márkus György e kéziratok, majd a korai Lukács alkotóperiódusának alapos ismeretében - a felfedezés "sokk-hatásának" és a tuldimenzionálásra sarkalló értékeléseivel is vitázva - joggal jegyezte meg, hogy bár a marxista periódus valóban egy uj indítást, Lukács gondolatainak diszkontinuus jellegét hozza magával, mégis, fiatalkori működéséből számos tézis és alapgondolat él tovább, egészen öregkoráig. /Vö. : Márkus György: Lélek és az élet: A fiatal Lukács a "kultura' problémáj a. Filozófiai Szemle, 1973. 5-6. sz./ Mert, mondja Márkus, Lukácsot idézve, a lényeges embereknek csupán egye tle n gondolatuk van egész életük során. Igaz, ez a gondolat többnyire monumentális, más számára alig elviselhető "feladatot" is jelent... Ezeknek a fiatalkori írásoknak - ma már ismerjük életrajzi okait is - egyik gondolati centruma a tragikus művészetek és a tragikus életvitel sajátos kérdéscsomója. Az a kérdéstömeg - mely Seidler Irmával való szakításától, ennek a gesztusnak általánosításától tragédia-koncepcióján, Hebbel-interpretációján át az etika megítéléséig, majd a Taktika és etik a c. dolgozatáig foglalkoztatja - ekkori életének középpontjában állt. Ez a gondolat a hivatá s és éle t szembeállítása. A tr agikus ember és tragikus sors magasabbrendüségének értékítél et e süt át azokon a tanulmányokon is, melyek nem innen, a tragikum értelmezéséből indítanak, de valahogy mégis ide térnek vissza - mint pl. A lelki szegénységrő l c. hires dialógusnovellában. S mégis: bár élete, tragikus sorsfordulója - személyes életének válsága - a tragikus életfelfogás apoteózisa felé lökte volna, mégis, nagy gondolkodóra valló követ8
