Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
ő, aki eddig a dráma egyetlen autentikus formájának a tragédiát tekintette, egyre behatóbban kezdett foglalkozni a nem-tragikus drámával - és behatóan elemzi a nem-tragikus dráma központi mozgató figuráját, a bölcset: "Akkor beszélhetünk bölcsességről, ha lét és gondolkodás egyensúlyban van, ha a 130 világról alkotott tudás megfelel a világ struktúrájának. " A második etikának a bölcsesség, a be látá s a lényege: belátása annak, hogy csakis itt, a kategóriákon belü l van lehetőség a valóság transzcendálására. A valóság transzcendálása ugyanis továbbra is elsődleges cél maradt; és korábbi gondolatai sajátos módon keveredtek a jóságról, a /hallgatólagos/ közösségi etikáról vallott nézeteivel. Dosztojevszkijről irott jegyzeteiben igy ir: "Mindnyájan mindenkiért és mindenért a világon felelősek vagyunk, ez kivédhetetlen - és nem csupán az általános világbün révén, hanem minden egyes emberért e131 zen a földön," Ezzel szemben viszont egyre behatóbban kezd foglalkozni a terrorizmus erkölcsi és gyakorlati kérdéseivel: "A terrorizmus erkölcsi problémája érdekel... szerintem itt uj embertipus jelent meg, amelyet meg kell ismernünk... Állandóan hangsúlyoznunk kell, hogy az egyedüli lényeg csak mi vagyunk... Az állam valóban hatalom, de kell-e ezért a filozófiai utópikus értelmében, az igazi etikának lényeg szintjén cselekvő értelmében létezőként elismerni? Nem hiszem. És remélem, hogy Dosztojevszkij-könyvem nem-esztétikai részében 132 sikerül majd ez ellen energikusan tiltakoznom. " Röviddel később egy másik, szintén Paul Ernsthez irt levelében: "amikor a lélek nem önmagára, hanem az emberiségre irányuló. Ez esetben - a lélek megmentéséhez - éppen a lélek feláldozása szükséges: egy misztikus etika alapján kell kegyetlen reálpolitikussá válni és megsérteni az abszolút parancsot, amely ne m az alkotásokkal szembeni kötelesség, a 'Ne ölj!' parancsát. Legbenső magvában ez mégis ősrégi probléma, amelyet talán Hebbel Ouditja mond ki a legélesebben: 'és ha Isten közém és a nekem rendelt tett közé a bünt helyezte volna - ki vagyok én, hogy ez alól magamat kivonhatnám^' Csak a helyzet uj és az emberek ujak." 13 3 Pár évvel később, a Taktika és 90
