Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács

szűnik: "A 'valóság' - legyen akár a természetes beállított­ság környezete, a megismerés 'objektiv' valósága, vagy a me­tafizika 'igaz valósága' - az esztétikum tételezésével nem csupán 'zárójelbe kerül' /Husserl/, hanem radikálisan mint nem létező tételeződik... mindaz, ami - képletesen szólva - kivül esik a kereten, oly abszolút módon semmibe vétetik, hogy erre egyetlen más tételezési mód esetében sem találhatunk példát: a műalkotás és a valóság... teljes vonatkozásnélküliségbe ke­rül, az egyik legondolhatósága a másik felszámolását jelen­ti.' 9 2 Lukács - éppen kantianizmusa következtében - helyesen vet­te észre az esztétikum autonomitását, és figyelmeztetett min­denfajta tükrözésesztétika veszélyeire: "minden olyan esztéti­kai tételezés, amely nem a műben - és csak a műben - látja az esztétikai érvényesség egyedüli ősformáját, létező valamivé kell, hogy változtassa a." müvet, s ezáltal fel kell, hogy szá­molja az esztétikai szférát, mint autonóm érvényességi szfé­rát, mivel autonómiája éppen az értelemszerűvé vált tiszta élmény autonómiája, és a szféra szerkezetének minden olyan felfogása, amely nem az érvényes műben látja az igazi közép­pontot, szükségképpen veszélyezteti ezt az autonomiát, hete­93 ronómmá teszi az élményt." Másfelől azonban - és itt is kantianizmusa az ok mivel az esztétikum létét nem a törté­nelemből magyarázta, ezért egyfajta misztikus bázishoz kellett folyamodnia. Az esztétikumot logikailag próbálta levezetni, és ezért az esztétikumot illetően a történelmi praxis helyett a racionalitás és irracionalitás jelen esetben perdöntő alter­natívájával kellett szembenéznie. A racionalista művészetfi­lozófia lehetőségét latolgatva igy irt egy levélben: "ami­kor egységesit /ti. a racionalista filozófia F.F. L./ és meg­rajzolja a világképet, elfelejti /amit minden tudomány és minden igazi művészet nem felejtenek el soha/, hogy ő egy, már egységesítet t, már heterogenitásétól megfosztott, már consonantiákra és dissonantiákra redukált világot egységesit. A racionalisztiku8 filozófia tehát öntudatla n /s ezért zava­rosan stilizáló/ művésze t... A racionalista filozófiában, ha 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom