Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
Előszó.
kácsnak. De amint bekerültek a szellemi élet vérkeringésébe ezek a müvek - sokk-hatást váltottak ki, egy olyan alkotóperiódusra és gondolati anyagra nyilt rálátásunk, melyet nem ismertünk, s melynek termékeny televényét olykor elhasznált-megkopott fogalmaink tették igazán érzékelhetővé -, saját fogalmi rendszerünk lassú fejlődése, vagy éppen formalizálódása, empirikus vagy strukturális egyoldalúságából adódó hiányérzetünket találta telibe. így természetesen meg tudom érteni azokat a fiatal Lukács-rajongókat, akik majdnem kizárólag a fiatalkori produkcióért lelkesednek, A heidelbergi művésze tfilozófi a vagy az Ifjúkori müve k megjelenése óta: egy kötetlen, minden irányban nyitott, csapongóan zseniális gondolkodóval találkoztak, akinek tévedése i is izgalmasabbak, mint mások okos középszerűsége i. A. baj csak az, hogy e lelkesedés közben elmosódik az a történelmi és életrajzbeli tény, hogy Lukács szellemi orientációja, szinte a delejezett médium biztonságával tapogatózik előbb a radikális szociológi a, a társadalmi cselekvés, majd a marxizmus felé, s ahogy megtörténik ez a találkozás, ugy kap szertelen zsenialitása gondolati gerincet, korszakos jelentőséget. A Történelem és osztálytudat az elmúlt ötven év marxizmusának egyik vezérlő - ha olykor illegális, máskor túlértékelt - világítótornya lett. S ez az ut, a tapogatózó, zseniálisan teremtő keresé s teszi izgalmassá az Ifjúkori müve ket, elsősorban A heidelbergi esztétik át. Természetesen számos kategória felett elmúlt az idő. így a szubjektivitásnak azon a bizonytalan leírásán is, mely a művészi "belsőt", a zsenit akarta megragadni. Igaz, ugy mult el felette az idő, hogy helyette, eme elvont szubjektivitáselmélet helyett nem született egy átfogó és megnyugtató marxista szubjektivitás-elmélet. így aztán lépten-nyomon az az olvasmányélmény bilincseli le az embert, hogy a tizes, húszas évek érvrendszerében és gondolati sémáiban zseniális, máig továbbmutató összefüggésekre bukkan. Az itt következő írások azt a sokk-hatást, Lukács "premarxiata" korszakénak, 1909-1918 közötti teoretikus működésének szellemi invencióit, a művészi és társadalmi gyakorlat 6
