Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
homo phenomenon és homo nuomenon kettősséget követi/ ugyanúgy csak logikailag lehetséges, mint az empíriának és utópiának a szembehelyezése is. A művészről írva Fichte a következőt mondja: "Amihez fordul, az nem az értelem, és nem is a sziv, hanem az egész kedély, képességeivel együtt; ez valami harmadik, ami az előző kettőből áll. Amit a művész tesz, azt talán akkor fejezzük ki a legjobban, ha azt mondjuk: a trans zcendentális nézőpontot köznapivá /gemein/ változtatj a... Transzcendentális nézőpontból a világ létrehozott, köznapi nézőpontból viszont adott: esztétikai szempontból a világ a84 dott, de csak abból a szempontból, ahogyan létrehozták. " A Fichte által kiemelt egysé g és folyamatszerűsé g a történelmi praxisnak és a művészetnek a jellemzője. A művészet nem "cáfolja" a valóságot, nem teszi zárójelbe az empiriát, azt nem semmisiti meg. A művészet, mint az objektum és szubjektum di alektikájának a megjelenése, maga is aktus, esztétikai szinten zajló praxis, s ez az ő ontológiai alapja és az az általános szint, amelyben minden periódusban viszonyulunk hozz á. A művészet ezáltal az ember életébe világit be l e, nem onna n mutat k i. A műalkotás mint utópikus valóság fogalma Lukácsnál többszörös elméleti merevség következménye. Egyfelől a történelem és logika felcserélése, másfelől - és ezáltal - a történelmi kategóriáknak /érzéki-szellemi, empirikus-utópikus, forma-tartalom/ dialektikótlan, merev kezelése okozza azt, hogy az adott világgal szemben, attól teljesen különböző formákat és kategóriákat tételez. Ennek az elméleti alapállásnak a mélyén azonban egy történelmileg meghatározott magatartás rejlik: Lukács abszolút szembefordulása a polgári világgal egy szenv edélyb e összpontosult, az elutasitás szenvdélyébe, és elméleti-esztétikai fejtegetései mind mind ezt a szubjektív szenvedélyt igazolják és támasztják alá. /Ismételjük: nem ezt a szenvedélyt, illetve ennek jogosultságát vitatjuk vagy elemez*zük, hanem azt az összefüggésrendszert próbáljuk feltárni, amely erre a pátoszra épült./ A forma kategóriéjónak használata, illetve a művészetnek, mint a fennállóval szembeni utópikus valóságnak az értelmezé65
