Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. A DRÁMA ELMÉLETE - Ungár Julia: A forma küzdelme az élet ellenében

konstrukció végső összetartó eleme a világnézet. A polgári világ rendje azonban már nem nyugszik olyan szilárd alapokon, mint a feudális. Az értékek relativizálódtak, nincs már meg a világnézeti közösség alkotó és közönség között. A költő magára van hagyatva, neki kell megteremteni a dráma világát összetartó elemeket, és a dráma világának kapcsolatát egy feltételezett tömeggel, ami azonban mélyen problematikussá teszi az egész drámát, hiszen az épitmény alapja önkényes és teljesen bizonytalan, hogy a valóságban talál-e oljyan tömeget, amelynek érzései az övéivel találkoznak. Problematikussá válik etikailag a dráma belső világa és kül3Ő hatása. "Mihelyt az etika nem adott már, a drámán belül - tehát esztétikailag - kell megteremteni az etikai kapcsolatot; viszont az etikát a megokolás centrumába, tehát a művészi kompozíció alapköveként kell elhelyezni." /133. o./ A dráma centrumának tudatos megalkotása, nem spontán érzésből nőttsége megint csak a konfliktus absztrakt voltához vezet. A konfliktus elvont volta azt jelenti, hogy a drámában elvont szükségszerűségek keresztezik egymást, összefüggő rendszert alkotnak és szinte leválaszthatóak az egyes ember karakteréről. Ez csak más megfogalmazása annak, hogy a dráma centruma az emberen kívülre került, vagy hogy az ember drámai és jellembeli centruma nem esnek egybe. A cél éppen az, hogy a szükségszerűségek absztrakt témája és a véletlen irracionális karakter az "egymásból-nőttség illúzióját" keltse. A drámai hősök nagyfokú tudatossága teszi ezt lehetővé. Az ember felismeri sorsát és közli is a nézővel. Belátunk a közvetlen történések mögé, megláthatjuk a mozgatóeszközöket. "A kapocs tehát egész általánosan az ideológia; az, hogy a drámában harcoló ember a teoretikus küzdelmet látni is teoretikusnak látja. Látásának erejével adja meg annak absztrakt szimbolikusságát..." /135. o./ A szükségszerűség sémája azonban közvetlenül is megnyilvánul a külső körülmények bonyolult kapcsolatában, a miliőben. A miliő, a háttér konkrétsága azt jelenti, hogy érzéki kifejezést kap, a dráma embereiben, egymáshoz való viszonyukban nyilvánul meg. A miliőszerüség az embernek csak egy részét é151