Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

Előszó.

járul még az is, hogy a forma műalkotást tételező sajátságát a müvé8z alkotói lényegének, világnézeti magvána

k függvényeként fogalmazza meg. S voltaképp ezzel a távoli és terminológiájában is idegen képlettel, mégis a marxista esztétika továbbépítésének szükségességét huzza alá: a formakérdések, a műfajproblémák, a miniformák tartalomból való kiépülésének elméleti megoldatlanságára hivja fel a figyelmünket. A könyv végig egyetlen nagy gondolattal küzd - reménytelenül miben áll a mü /és a művész/ viszonya az ontológiai valósághoz. Sok szálat épit ki valóság és mü kőzött, sokat elvág, araennyiben az a naturalizmus módszerét igazolná. De hiányzik a későbbi kategória, a mimézis elmélet

e. Ez az az eszköz, melynek hiányából vezeti le egy későbbi önéletrajzi visszatekintésében e két esztétikai összefoglalás sikertelenségét. De az olvasás közben állandóan érezzük az erőfeszítést, mely arról tanúskodik, hogy Lukács érezte ezt a gyengét, és kereste a megoldást. A heidelbergi esztétik

a talán legizgalmasabb és legtermékenyebb - ma valóban újrafelfedezést érdemlő - vívmánya a "félreértés" kategóriája, melyről az itt következő tanulmányokban is többször esik szó. E fogalom lényege: a művész világának és a mü megértésének utja csak a félreértések áttételén keresztül történik. Ugyanazt elvileg lehetetlen megérteni-átélni. Ugyanazt - azaz, amit a művész inteneionálti-megragadott. A mi ujabban kibontakozó "befogadás-esztétikánk" is ezzel a fogalommal dolgozik, ha nem is meri használni ezt a radikális kifejezést. Hiszen mikor a múlt kiemelkedő alkotásait ujraolvas8uk, újrarendezzük, természetes módon "félre is értjük ezeket a müveket'; azaz: másképp értelmezzük az eredeti szöveget, a cselekményt, a szituációt, másképp, mint ahogy azt a mü keletkezése idején a szerző gondolta, vagy amit akár a kortárs közönség benne lótni vélt. A marxista esztétikában ez a gondolat szerepel ugyan, de valahogy kivételként, mintha lenne egy autentikus, "ugyanúgy* értelmező befogadási lehetőség is. Lukács ezt a fogalmat ugy radikalizálja, hogy minde

n befogadás eleve félreértés: "ugyanúgy" felfogni a mü14