Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. A DRÁMA ELMÉLETE - Ungár Julia: A forma küzdelme az élet ellenében
A másik alapfeltétel, hogy költő és közönsége meghatározó élménye az élettel szemben a tragikus élmény legyen. Mikor válik az élet egymással összeegyeztethetetlen erők küzdelmévé? Akkor, amikor egy adott világot elrendező elvek már nem maguktól értetődőek, indoklásra, erősitésre szorulnak; amikor a régi érzésekkel, értékekkel szemben ujak lépnek fel, amelyeknek ereje, intenzitása a régiekével vetekszik. Ezt az egyensúlyi állapotot nevezi Lukács a hanyatlás heroikus korának, konkrétan az osztályhanyatláa heroikus korának. Amikor az élet problematikussá válik, az értékek megszűnnek evidenciák lenni, "amikor azonban az erényekben eég megvan a régi élet végtelen intenzitásának helyzeti energiája, aaely nem bir megalkudni a megfásult viszonyokkal és összetörik rajtuk", vagy "az uj érzéseket zúzza össze a régi intézményeknek és embereknek még maguktól működő súlya és ereje"» Amikor "...az etikus ember számára az életnek meg kell szűnnie centrális életértéknek lenni. És ellentétbe kerülvén az ember legfontosabb értékeivel, azok javára, a már vagy még halálra itélt javára fog eldőlni az értékelés: megszületik a szép halál ideológiája." /56. o./ A szép halál ideológiája, az t hogy fontos emberi értékek pusztulása örömérzetet, kelthet, a drámai hatás egyik legtöbbször vitatott problémája. Lukács a szociológiában talál rá magyarázatot: "Amikor az életben kicsinyesen, csúnyán vagy esetleg rettentő fájdalmak és kegyetlenségek között pusztulnak el a legfőbb életértékek, akkor örömérzetnek kell származnia abból, hogy a nagyszerű halál van ábrázolva; ha az érthetetlen, de mindig ismétlődő empiriában nyugtalanul bántó életjelenségek a tragédiábaifenséges, metafizikai szükségszerűséget nyernek." /62. o./ A tragédiával a művész egyrészt tudatositja az emberekben az életben lejátszódó folyamatokat, megmutatja, hogy az elpusztulás nem egyedi eset, hanem tipikus, és igy ha beletörődni nem is, de elviselni segit a közös sorsot. Másrészt a pusztuló értékek felmutatásával, érték voltuk hangsúlyozásával felülkerekedik az életprocesszuson. Nem véletlen, hogy a könyv itt tárgyalt része a megfogalmazásban a költői pátoszhoz köze lit. 138
