Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. A DRÁMA ELMÉLETE - Orosz István: A luciferi mü és a szférikus Lukács
korábban meghódított homogén elméleti szféráit. Ezentúl ebben a kettősen homogenizál t "szférikus" világban folyt elméleti és gyakorlati élete, s ugy vélem, az életmüvében fellelhető bizonyosfajta állandóság személyes gyökerei itt keresendők. Az élményvalósá g, a közönséges élet, vagy - a kései terminológia szerint - a mindennapi éle t inadekvátnak minősített tényeivel szemben mindvégig megőrizte elutasító magatartását, ami elméletileg azt eredményezte, hogy - minden finomitási kisérlet dacára - nem tudta leküzdeni a partikularitás-nembeliség dichotomiát, ahol minden pozitív érték a nembeliséget illeti meg; gyakorlatilag pedig ahhoz a - minden konkrét történelmi ténytől élesen elvonatkoztatott - kijelentéshez vezetett, hogy a legrosszabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus. Ez visszamenőleg ismételten aláhúzza, hogy a fiatal Lukács fordulata szerkezetileg a tragédia hősének általa elemzett magatartásmódé llj ét követte: ha egyszer, valamely csoda révén találkozott sorsával, ugy az - függetlenül a mindennapi élet tényétől - élete végéig meg kell hogy határozza minden megnyilvánulását. S ahogyan a tragédia hősének egész korábbi életéből a sorsfordulatot követően csak az jön tekintetbe, ami valamilyen módon kapcsolódik a sors kijelölte úthoz, s a többi mozzanat egycsapásra nyomtalanul eltűnik az élményvalóság káoszába, ugy vette semmibe maga Lukács a fordulat után egész korábbi tevékenységét. Szándéka szerint persze és nem valójában. Hiszen éppen azt próbálom ezekkel a vázlatos megjegyzésekkel illusztrálni, hogy gondolkodói beállítottsága igen lényeges elemeiben egész élete aorán változatlan maradt. A tragédia emberének életvitele van szembeszegezve az élményvalóság emberének életével, vagyis az esztétikai szféra a mindennapi élettel. S noha A lélek és a formá k végeredménye az, hogy az életet képtelenség esztétikai kritériumok szerint megformálni, fennmarad az a lehetőség, hogy az individuum legalább önmagát normativ módon alkossa ujjá. Mint láttuk, ez történhet logikai vagy esztétikai kritériumok szerint, de mindkét esetben arra irányul, hogy a szubjektummal egy neki megfelelő objektumot állítson szembe. A végső pont, a mozdulatlan 114 '
