Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

Színjátszás az emberek között

tünk, pihenünk, kimegyünk, bejövünk. (A szempontváltoztatás a szerepjátszás, a szinészi átlényegülés első lépése.) És nyomban hasonló érzések támadnak fel bennünk a székről, a szobáról, a világról, mint Van Gogh-ban, a kép festőjében. Csak együttcselekvő belső színjátszással foghatjuk fel Picasso izgalmasan különös, háromszemü, két orrú arcképeit, a festés közben nézőpontot változtató művész személyiségébe átlényegülve és egyúttal az ábrázolt alakokba is belehelyezkedve, képzeletünkben megelevenítve őket. Hasonló belső szinjátszó folyamat játszódik le bennünk más képzőművészeti alkotások, festmények, szobrok, épületek, sőt tetszetős használati tárgyak szemlélése közben is. (Például divatbemutatón képzeletben felpróbáljuk a ruha újdonságokat, vagy "uj ruhát gondolunk" másra, anticipálva, hogy miként viselkednének benne, hogyan hatna.) Lessing is beszél a Laokoonban az időben mozgó cselekvések mozdulatlanná rögzítéséről és képzeletbeli megelevenitéséről a "termékeny pillanatban". Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájának vagy Rodin Calaisi polgárok cimü szoborcsoportozatának alakjait képzeletében megmozdítja, megeleveníti, kiégészitő látomása színpadán eljátssza a művész nézőpontjából szemlélő: Mintha mindegyik ő volna és egyben más személy is. Szubjektivizáivá, antropomorfizálva együtt játszik velük képzeletében és ugyanakkor szemléli is Őket, mint-rajta kivül mozdulatlanul cselekvő alakokat. A képzeletbeli cselekvés és a szemlélés egységes kettősségbe forr a belső és az érzékelhető színjátszásban egyaránt. Mi történik épületek esztétikai felfogása esetében? Saját szempontunkból és egyúttal mások szempontjából szemléljük és képzeletünkben cselekvően használjuk Őket. Belső szinjátszó cselekvéssel fogjuk fel a történelmi és a modern épületet egyaránt. Lakunk, étkezünk, társalgunk, gyűlésezünk benne mint 18. századi főúr, mint 19. századi polgár vagy jelenünkben mint kortárs. Képzeletbeli cselekvésünkkel megállapítjuk, hogy szerkezete, tagolása, környezeti hatása alkalmas-e arra, hogy benne éljünk, tevékenykedjünk, jó közérzettel. Minden művészi épület korának és társadalmának cselekvési lehetőségeit tükrözi, érzéseket, gondolatokat, törekvéseket evokál a szemlélőben. BelsŐ színjátszásra ösztökéli. S 7