Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)
Színjátszás az emberek között
Színjátszás, költészet, zene A szinjátszás művészete olyan mimikus tevékenység, amely képzeletbeli cselekvéseket látható és hallható testi cselekvésekkel érzékeltet mások számára. Szinjátszás, tánc, ének, költészet, zene együtt születtek a közös tevékenységben, azután fokozatosan különváltak. Az előadóművészetekben legtovább a költészet, ének és zene maradtak együtt (csökkentett testmozgással). Majd önállósultak. Az élőszavas költészet is. Ezt később Írásban rögzítették. így alakult ki az irott, majd nyomtatott irodalom, (amelyet természetesen ma is előadhatnak, felolvashatnak, eljátszhatnak). Vajon a néma irodalomból nyomtalanul eltűnt a többi művészeti tevékenység? Korántsem. Átalakult belső színjátszássá, belső beszéddé, énekké, zenévé, tánccá, (sőt belső képzőművészetté is). Mindezek áttételesen és különböző arányokban érzékelhetők az irott vagy nyomtatott szövegben is. írás és olvasás közben ugyanis az emberben mobilizálódnak az összes belső érzékek, életre kel minden művészet a komplex belső szinjátszó tevékenységben. A belső szinjátszás minden művészet éltető árama. A költészeté is. A költészet szó kétféle értelemben használatos. Egyrészt jelenti az irodalom egyik műfajcsoportját, a lirát (az elnevezés is az éneket kisérő hangszerre utal), másrészt szélesebb értelemben jelenti az alkotó tevékenység egyik sajátos minőségét: a költőiséget. Beszélünk drámaköltészetről, zeneköltészetről, költői táncról, költői festményről is. Lényegében mi a költészet? Az egész ember kiteljesedését érvényesitő, akadályt leküzdő alkotó képzelet. A törvényszerű szabadság feltáruló kapuja. Kiteljesedni az ember olyankor képes, ha belehelyezkedik mások lelki világába, közösségi szerepet vállal, és eszerint cselekszik. Képzeletében és a valóságban. Minden igaz alkotóművész, minden nagy költő képzeletében világgá táguló, az egész emberiség nembeli lényegét érvényesitő, a közösségit egyénitő belső szinjátszó. József Attila a magyarságot is, az önmaga felszabadításáért küzdő proletariátust is egyesiti költészetében, megvalósítva verseiben belső színjátszással személyiségének, közösségének és az egész emberiségnek szintézisét. 82