Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A színjátszás művészete

A testjáték alapja, első láncszeme a szemmozgás, amelynek három - együtt is funkcionáló - változata van: a tekintet, a nézés és a látás. A tekintet mindenekelőtt a nézés, a látás irányát határozza meg. Elsősorban arról tudósit, hogy kire-mire néz, kitmit lát a szinészalak. Gyakran arról is, hogy miként néz (kérőén, parancsolóan, hívogatóan, elutasítóan). A színművész már a tekintetével is cselekszik. A cselekvő és kifejező nézés elválaszthatatlan a figyelemtől. A figyelem irányulhat a külső és belső világ legszűkebb, középnagyságú és legtágabb körére. A legszűkebb körre irányuló figyelem mindig koncentrált. A szinész tekintete, nézése és látása csak olyankor válik telitetté és művészien cselekvővé, ha a figyelem középnagyságú és legtágabb körét is olyan koncentráltan, olyan áthatóan szemléli, mintha figyelmének legszűkebb köre lenne. És nemcsak nézi, hanem látja is. A szinészi látás a felfogás, a befogadás művészi aktusa. Koncentrált figyelmű nézésével és látásával a szinész (és a néző is!) nemcsak a figyelem körének egészét, hanem teljességét is felfogja, szándékos indítással önkéntelenül gazdagítva és mélyítve művészi élményét. A tekintet, a nézés és a látás minősége - amelyet a szinházi közönség a kisebb-nagyobb távolság miatt közvetlenül ritkán észlel (a film-nézőktől eltérően, akik a premier plan esetében szinte közvetlen-közeiről figyelhetik a szinész szemjátékát) szétárad az arcon és spontánul megjelenik a szinészi mimikában. Az arcról a néző leolvashatja, hogy a valóságban és képzeletben látott jelenség vonzó vagy taszító, kellemes vagy kellemetlen érzéseket kelt-e a cselekvően szemlélő szinész a lakban. De a tartalmasán cselekvő szinjátszás minősége nemcsak az arcvonásokon árad szét, hanem az egész testben, a testtartáson, a mozdulatokon is. A test állapotát és változásait, az izmok megfeszülését vagy ellankadását, a mozdulatok ritmusát, tempóját, dinamikáját, egyensúlyát vagy zavarait a szinész belső érzékeivel fogja fel, a néző pedig hallásával a beszédben és látásával a testtartásban, a helyváltoztatásban és a taglejtésekben azokat a lelki mozdulásokat is nyomon követheti, amelyeket a kisebb-nagyobb távolság miatt a szinész szem- és arcjátékában részletesen nem figyelhetett meg. A szinész és a szinházi közönség közötti távolság okozta ellentmondás azáltal oldódik fel, hogy a szinészi játék kevésbé