Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A színjátszás művészete

A szinjáték legmélyebb tartalmának, a szabadságra törő emberi lényeg és az ezt akadályozó ember- és életellenes s ég küzdelmének elsősorban a környezetet, a helyzetet is megelevenítő szinészi játékban, a szinészalak cselekvően telitett és szétáradó testi megnyilvánulásaiban művészi szinten kell feltárulnia. A legmélyebb, leggazdagabb, legigazabb embertartalom is elveszíti esztétikai értékét a szinpadon, ha a szinész nem ura kifejezési eszközeinek: mozgásának és beszédének, énekének és táncának. A szinészi testjáték A színművészet egyik fő sajátossága a szinész közvetlen találkozása a közönséggel, mig a többi művészetben ez a találkozás általában az alkotóművész személyétől elszakadt és függetlenedett müveken át közvetve jön létre. Csakhogy a szinész és a közönség közvetlen találkozása különös ellentmondást rejteget. Egyrészről a szinész minél közelebbi, minél szorosabb, minél közvetlenebb kapcsolatot igyekszik teremteni közönségével, másrészről szinházainkban a nézőt - még ha a legelső sorban ül is bizonyos távolság, néhol még előszinpad, rivalda, zenekari árok is elválasztja a nézőtől. A század eleje óta nagy szinházi ujitók, Gémier, Reinhardt, Gropius, Mejerhold stb. megkísérelték csökkenteni, sot teljesen kiküszöbölni a színészt a nézőtől elválasztó akadályokat. A rivaldát kidobták, a szinpadról a nézőtérre vezető lépcsőket és hidakat építettek, a színpadot részben vagy egész ben körülveszik a nézők az úgynevezett nyitott szinházban (open theatre) vagy a kör szinházban. A szinészek a közönség közt, a közönséggel játszanak például a happeningekben. Ezek a kísérletek valóban csökkentették a szinész és a néző közti testi távolságot, a közönség egy-egy részének magatartásbeli különállását, de teljesen eltüntetni nem tudták, még a legintimebb hangulatú szinházban sem. A közvetlen érzelmi kapcsolat megteremtésére az egész közönséggel csak maga a szinész képes a látható és hallható testi megnyilvánulások megfelelő mértékű felnagyításával s ugyanakkor telítettségüknek és intenzitásuknak fokozásával. A szinházban mindig valamivel hangosabban beszélnek és pregnánsabbul mozognak a szinészek, mint a mindennapi élet-