Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A színjátszás művészete

zésmód milyenségét, a szinészi eljárások, stílusok, irányzatok esztétikai jellegzetességeit. Minden pszichikai, szellemi cselekvés végső fokon visszavezethető valamilyen fizikai cselekvésre. Ha a szinész nem képes azonnal végrehajtani egy képzeletbeli cselekvést, meg kell keresnie azt a fizikai tevékenységet, amelyből az elvégzendő szellemi müvelet eredetileg kifejlődött. Ilyenkor segithet az etimológia, a szófejtés tudománya is. Ha például a színésznek szerepe szerint ki kell bogoznia, meg kell oldania egy bonyolult szellemi feladatot, akkor valóságosan, majd képzeletében bogozzon ki egy összegubancolódott ±

onalgombolyagot. Ennek a fizikaivá egyszerűsített cselekvésnek átélt feHdézéséből könnyebben jut el a szellemi feladat nehezebb és bonyolultabb megoldásához, hiteles elvégzéséhez. Szinészek játéka gyakran azért fogyatékos, logikátlan, mesterkélt, hamis, mert nem vezethető vissza a benne lappangó egyszerű fizikai cselekvésre. A színésznek a szinpadon meg kell ütődnie egy kijelentésen. Játéka, élettelen és hamis lesz, ha nem élte át, ha nem érzi, hogy a szavakkal mintha valóban megütötték volna. A művészi szinjátszás egyik nélkülözhetetlen feltétele az eredeti fizikai cselekvésekre végső fokon visszavezethető jellemző testi megnyilvánulások belső igazsága, hitelessége. A szinész a szinpadon A színész művészi tevékenysége két szakaszban valósul meg. Az első szakasz: a szinészi feladat, a szerep megalkotása, kidolgozása és rögzítése saját személyében és pszicho-fizikai cselekvéséiben, főként a próbák folyamán. A második: a szerep pszicho-fizikai cselekvéseinek ismetelt szinpadi végrehajtása az előadáson, változó közönség jelenlétében. Ez a két tevékenységi szakasz - noha időben követi és felváltja egymást - tartalmát tekintve nem választható el mereven 54