Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A cselekvés esztétikája

A CSELEKVÉS ESZTÉTTKAJA A cselekvésről A szinjátszás olyan sajátos alkotó cselekvésfolyamat, amely színházművészeti tevékenységgé nemesedve, élménykeltő sajátos cselekvésfolyamatot hoz létre a szinész saját testében és ennek megnyilvánulásaiban. Amikor a színházban végigkísérj ük Hamlet történetét például Gábor Miklós vagy Laurence Olivier alakításában, a Hamletté átlényegült színművész szóbeli és mozdulatbek' cselekvéseit fogjuk fel, éljük át és értékeljük a nézőtéren. A szinjátszás folyama tmüvészet, amely audio-vizuáUisan felfogható,* egymásba kapcsolódó cselekvések sorozatát tartalmazza, ahogyan egy másik folyamatmüvészet, a zene hangbeli cselekvések sorozatát, s megint egy másik, a tánc pedig mozdulatbeli cselekvések sorozatát foglalja magában (ez utóbbi legtöbbször zenei cselekvések kíséretében) esztétikai élményt fakasztó hatással. A tárgyművészetek, a festészet, a szobrászat, az építészet, az iparművészet stb. alkotásai szintén cselekvéseket tartalmaznak, csak nem térben és időben mozgó élő testben és élő cselekvésekben, mint a színészet, a beszéd- az ének- és a táncművészet, hanem élettelen tárgyba rögzítetten, a felfogó szem és kizárólagosan a felfogó szem számára. A szemen, a látáson át hatnak a befogadó többi érzékeire, különösen belső érzéklésére és ilyen módon egész személyiségére, (amint a hang, a zene, az élőszó a fülön át). De nemcsak a folyamat- és tárgymüvészetek (valamint a rögzített folyamatmüvészetek, mint például a film) tartalmaznak cselekvéseket, hanem a mindennapi élet tárgyai és természetesen folyamatai, eseményei is. Az áru - Marx felfedezése szerint tárgyba rögzített munka, azaz cselekvésfolyamat. Ha felemelünk