Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
fekete ruha már nem az SS, hanem a zsarnokság, a jogtiprás, az embertelenség szimbóluma. Számomra tehát Közép-Európa jelentette a közös hullámhosszt. Nyugat-Európa és Amerika, amennyire ki tudtam venni, az egzotikumot kereste. A párizsi előadáson például egy távoli nép távoli problémáját érzékeltették, mintha nekik nem lett volna német megszállásuk, nem lettek volna kollaboránsaik. Washingtonban egészen kiváló volt az elóadás, kiváló dolgokat találtak ki, de ott sem arra asszociáltak - legalábbis a nézők és a kritikusok -, hogy nekik nem is olyan régen volt egy Vietnamjuk és, hogy ennek a Vietnamnak is voltak Őrnagyai. - Melyik előadásra emlékszik még vissza szivesen? - Nagyszerű előadás volt a marosvásárhelyi, Kovács György rendezte, sőt játszott is benne. Nagyon tetszett Varsóban a Polski Teatr, Leningrádban a Gorkij Szinhaz, Moszkvában a Szovremennyik előadása, Oleg Tabakov főrszareplésével. A stockholmi előadás is nagyon szép volt, egészen más, mint a többi. - S elrontott előadás? - A Tóték ugyan elment Párizsban százszor, de ez nem volt igazán a mű sikere. Az Őrnagy szerepére kiválasztott kitűnő szinész az utolsó percben filmre szerződött, s helyette be kellett valakit ugratni. Ráadásul Tótot a Fernande1 után legnépszerűbb francia komikus, Michel Galabru alakította. Ő monodrámává alakította át a Tőtékat. Zseniális színészi munkával végig röhögtette a közönséget, de a darab közben útonútfélen elsikkadt. - És a Macskajáték megvalósításával elégedett? - A Macskajáték kevésbé korhoz és helyhez kötött, ezért a művészi általánosítás - a katartikus hatás bázisa - jobban érvényesül, mint a Tóték esetében. - Melyik értelmezést tartja igazán eredetinek, sikerültnek? - Felejthetetlenül szép volt a brüsszeli előadás. - Mennyiben tért el a szolnoki Macaka.játéktól ?
