Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

BEVEZETŐ a kötet céljáról A Magyar Szinházi Intézet 1974-ben, Almási Miklós irányításával - az első fázisban Ungvári Tamás közreműködésével -, vizsgálatot inditott, a mai magyar dráma szerepét, lehetőségeit és a tennivalókat kutatva. Különösen nagy figyelmet szenteltünk annak a kérdésnek, hogyan jutott el egy-egy magyar darab"a bemutatóig; milyen kapcsolat alakul ki a szerző és a szinhaz /igazgató, rendező, dramaturg és a szinészek/ között; vannak-e konfliktusok, neuralgikus pontok ebben az együttműködésben? Vizsgálati mintául az 1972/73-as szinházi évadot választottuk, azzal az elképzeléssel, hogy egy szinházi évad épp a maga véletlenszerűségében, a jelenlévő szerzőkkel és műfajokkal csakúgy, mint a hiányzókkal, megfelelő metszete szinházi életünknek, s ezért jó alapot nyújt a magyar drámairás - és természetesen a szinházi struktúra - szociológiai vizsgálatához. Az időmetszet kiválasztásához még annyit, hog:/ az öt éves távlat - valamint az öt év óta bekövetkezett változások - némileg nagyobb "rálátást" is engednek már gondjainkra, eredményeinkre. Nem is szólva arról, hogy az akkori bosszúságok vagy örömök ma már más szinben - esetleg "földeltebb" változatban - élnek az alkotók tudatában /no és persze dolgozhatnánk gyorsabban is/. Tudjuk, hogy ez az idocsuszas egyúttal a legaktuálisabb problémákat nem hagyja szóhoz jutni, de egy modellelemzésnél ezt a hátrányt vállalnunk kellett. Az 1972/73-as évadban 30 darabot mutattak be. /I. sz. melléklet - a kötet végén./ A 30 magyar darab közül - tovább szükitve az elemezendő anyagot - bizonyos, alább indokolt _ér-