Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
A kommunikáció lehetősége ember és ember között leszűkült, és rendszerint már csak azért beszélünk, hogy legalább a magunk szavát halljuk. Ha tehát egy darab szereplői nem egymásnak felelnek, ha a dialógus menete logikátlan, ha körbe-körbe keringenek a gondolatok, ha a szituáció nem épül , hanem csak van , ha közhelyek ismétlődnek számtalan változatban, az ne m biztos, hogy irói ügyetlenségből ered, amit ki kell húzni, át kell irni, vagy naturális színjátszással át kell hidalni. Mindez - úgy lehet - épp a mondanivaló lényege, amit nem elfödni, hanem hangsúlyozni kellene. Ez a logikátlanság /vagyis a logikátlanság és a logika iránti igényünk között levő feszültség/ lehet aztán a szorongás, az aggodalom, vagy a humor forrása is - vagy mindháromé együtt. - Mennyire elégedett prózai müveiből készített drámáival? - A Makrát gyönge adaptációnak tartom, szinházi sikerét a regénynek köszönhette. A Névnap szinpadi változata viszont, úgy érzem, egyenértékű az eredeti Írással. Oka lehet ennek talán az is, hogy eredetileg drámai műnek, tévéjátéknak készült, igy szerkezetében már ott lappangott a szinmü, csak ki kellett belőle bontani. - Könnyebbséget jelentett-e, hogy a Névnap után irott drámájának, a Sziklafalnak nem volt prózai előzménye, tehát rögtön "színpadban kellett gondolkoznia"? - Ugy érzem, színműként minden eddigi kísérletemnél jobban sikerült, a hibák ellenére megtanultam "szinházul". Fégis az a gyanúm, hogy mikor eleve szinpadra komponálok, a forma elvisz a valóságtól, ami a prózánál ritkán fordul elő velem. A drámairásnak ezzel a módjával mindenesetre még kísérleteznem kell, hogy megtudjam, járható-e számomra ez az út. - A Sziklafalban - eddigi, munkáskörnyezetben játszódó és fontos közéleti problémákat tárgyaló müveitől eltérően - a privátszféra kerül előtérbe. - Mindén munkámban ugyanarról: egy vagy néhány ember legszemélyesebb ügyéről beszélek. A közélet és a politika eseményei, erői elválaszthatatlanul Összeszövődnek magánéletünkkel és meghatározzák azt. Nem kerültem, nem is kerülhettem meg
