Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

szereplők felálljanak és elmondják a szinházról kb. ugyanazt, amit eddig az irodalomról mondtam. Az új keretben Pangl, büntetését letöltendő, egyik rabtáborunkban tevékenykedik, s ott a kulturcsoport vezetőjeként börtönszinbázat hoz létre. - Miért ir drámát? - Azt hiszem, azért, mert a drámában valami többet és mást lehet mondani, mint a publicisztikában, és mert eredetileg is erre a pályára készültem. A dráma azért csodálatos műfaj, mert ki lehet fejezni benne azt az ellentmondást, hogy nekem öt véleményem is lehet egy dologról. Ezt a publicisztikában nagyon nehezen tudom érvényesiteni. A dráma számomra az a terep, ahol a dolgoknak, a világnak, a véleményeimnek, a nézeteimnek ezt az összetettségét a legjobban kifejthetem. - Mi érdekli a színházban? . - A nagy tömegek egyre inkább csak disznek veszik a könyvet és csupa olyan műélvezetben van részük, amely abszolút passzivitásra kényszeríti őket. Ülnek a tévé előtt, bekapcsolják, elzárják, a rádiót kinyitják, elzárják. Az olvasás, amely legalább lehetővé teszi az embernek az önállóságot, hogy megálljon, visszalapozzon, elgondolkozzék - nagy mértékben veszített jelentőségéből. A nagy klasszikus irodalmat pedig - Balassitól kezdve Bessenyein át Madách Civilizátoráig stb. - gyakorlatilag alig olvassák, hacsak nem egyetemi kötelező olvasmányként. Es hol vagyunk attól, hogy a legjobb • mai magyar költők verseit úgy ismernék a fiatalok, mint "Petőfi verseit ismerték annak idején? Ma a slágereket ismerik: ezek pótolják Petőfi verseit. Ezen, bármit csinálunk, nem tudunk változtatni és a tényt nem is szabad letagadni. A lényeg, hogy a szinpad maradjon meg olyan fórumnak, ahová divatból, illemből, sok egyéb ckból, de eljárnak az emberek, ahol együtt vannak, ahol nem magányos kiszolgáltatottként ülnek egy tévékészülékkel szemben, hanem tapsokkal, füttyökkel és egyéb módon kifejezhetik, hogy mi a véleményük valamiről. Vagyis: a döntésektől, véleménynyilvánitásoktól eléggé elszokott közönségnek a színházban módja van arra, nogy nepcnta szembekerüljön igazi nagy erkölcsi konfliktusokkal, s a-