Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Rendezők - a mai magyar drámáról (interjúrészletek)

BERÉNYI GÁBOR - Az Ön gyakorlatában hogyan jön létre a szinházban egy-egy új magyar bemutató? - Van egy "mániám", amiről beazélni Bzeretnék, éa ahhoz kereaek megfelelő darabokat. HOB8ZÚ évek óta foglalkoztat egy napjainkban égetően fontos témakör: a kispolgári mentalitás, a középszerűség, a napról napra élés, a nagyobb célokat "maga elé nem állitó emberi élet lehetetlensége. Az elmúlt évek alatt egy sor ehhez kapcsolódó darabot vittem szinpadra. Ez persze nem jelentheti azt, hogy egy szinháznak vagy rendezőnek le kell ragadnia egy témakörhöz. Amikor valaki valamilyen kérdést körüljárt, újabb "mániát" kell kitűznie maga elé, mert zsákutcába torkolló önismétlésbe bocsátkozhat. Ami a szerzők "felkutatását" illeti, általában senki se akar darabot irni azok közül, akik eddig más műfajban tevékenykedtek és értek el eredményeket, mert félnek a darabirással kapcsolatos és hírekből jól ismert torturától, kényelmetlenségtől és bizonytalanságtól. Valóban, senki sem garantálja, hogy a befektetett munka, esetleges többszöri átdolgozás után is lesz-e bemutató. Az iró óriási kockázatot vállal azzal is, hogy egy nem teljes értékű előadásban, a rendezői vagy szinészi munka hiányosságai miatt, a mü értékei rejtve maradhatnak, hibái viszont szembetűnővé válhatnak. A darab pedig, miután "eredeti bemutató" voltát elvesztette, más szinhaz számára többnyire már "nem érdekes". - Rendező, iró és dramaturg együttműködése hogyan valósul meg az Ön gyakorlatában? - Lehet, hogy más számára ez nem követhető gyakorlat, de