Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

minden, magát komolyabb "antik szakértőnek" tartó történész "pletyka gyűjtemény nek" nevez. Nos, ez a "pletykabreviárium" hány ilyen remekmű 8zületésénél bábáskodott! Vagy talán Büchner eljárása lenne a jobb, aki ama shakeapeare-i méretű drámáját, a Danton halálát úgy irta meg, hogy minden fontosabb alakja szájába hitelea, utánolvasható beszédekből, cikkekből, konventi jegyzőkönyvekből másolt idézeteket adott? /Persze ettől még Büchner darabja is tele van költői invencióval!/ Tehát az eredmény a fontos. Az egyik agyon-kitalál /inventai/, s mi lesz belőle: hig kis ez-az. A másik agyon-hitelesit /dokumentál/, s mi az eredmény: történelmi, képes könyvészeti felsorolás szemelvényekkel - középiskolások számára. Minden attól függ, tehát, ki nyúl hozzá ahhoz a mindegymihez. No, de ne példálózzunk ilyen közismert és bevált nevekkel, mert még félreértenek bennünket! Inkább a juhainknál maradjunk. Itt van tehát ez az Apáczairól szóló dráma. A szerző úgy érezte: szellemi ujjhegyével körültapogatta Apáczai szellemének testét, ha nem is éppúgy, amint azt Bod Péter, Bethlen Miklós meg Almási Balogh Pál és mások tet ték az elmúlt századokban, nem is olyanformán, mint az időben közelebbiek és egész közeliek: Gyalui Parkas kiváló stúdiumában, vagy Saszet Géza modern, izgalmas értekezésében. Ha nem is éppigy - de ezekre függesztett félszemmel. Azért csak félszemmel, mert másik fél szemünk az Apáczai müvén csüggött. Igy hát nem is éppen úgy láttunk mindent, ahogy Apáczai mutatja magát könyveiben: hiszen nekünk a könyvek mö gött a lélekben is illett lapozgatnunk. Ám a lélekből csak annyi maradt, amennyi a könyv. Ki pótolhatná hát a lélek elveazett porcikája-paradicsomát, a lélek visszahozhatatlanul testben rekedt izeit, ha nem a magát a feltámasztás vajákos ujjú szemfényvesztőjének hivő hazárdjátékos, aki nem átallja történelmi drámairónak titulálni önmagát? Óvakodtunk viszont elolvasni bármiféle regényes vagy régebbi értékelő irodalomtörténeti oldalakat hősünkről, óvakodtunk munkánk befejezése előtt elolvasni még a Németh László Apáczai-drámáját is, mint ahogy - mert hiszen gyakor-