Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Az ötlettől a bemutatóig
Amikor én mint dramaturg bekapcsolódtam, a feladatom az volt, hogy ehhez a már kitalált drámai formához segitséget nyújtsak az irónak az anyaggyűjtés terén. Tehát nemcsak Nemeskürty könyvét olvastam el, hanem az erről fellelhető Összes anyagot és könyvet is, és egy idő után érezni kezdtem, hogy mely szövegtöredékek azok, amelyek ebbe a koncepcióba jól és izgalmasan bekapcaolhatók. Ugyanigy volt a lirai és személyes élményekkel is, amelyek legnagyobb réaze szintén Örkény Istvántól származik. Igy aztán kialakult egy hatalmas massza, kb. két-három előadásra való anyag. Utána megkezdődött a válogatás nehéz munkája, amelyben azt kellett eldönteni, mely szövegrészek azok, amelyek a leghatásosabban és legvilágosabban fejezik ki az iró által kitalált koncepciót. VÁRKONYI ZOLTÁN A holtak hallgatása , bizonyos esztendők mérlegét megvonva, különleges ügy. A kialakulás egész folyamatát végigkísértem, vitatkoztunk a szerzőkkel, átalakitgattunk, beszélgettünk a megjelenítés formáiról, s igy jutottunk el aztán a mi tizenkét székünkhöz és a siratófalhoz. Nagyon sok csatát vivtam én már magyar darabok ügyében, de ez volt az egyik legizgalma8abb. Felsőbb ellenőrző szerveink egész egyszerűen elutasították a darab bemutatását, mert ez az ügy nem volt egészen tisztázott, nem dőlt el, hogy ez a kétszázezer ember ott a Don-kanyarban requiemet érdemel-e, vagy egyszerűen egy fasiszta hadsereg volt, melyről nem érdemes beszélni, pusztulása nem kell, hogy érdekeljen bennünket. Én teljes egészében Nemeskürty szemléletével értettem egyet, a requiemet mindenképpen elmondattam volna, ha tőlem függ. Tehát nagyon nagy viták zajlottak szemléleti kérdésekben. Én állítottam, hogy olyan előadást tervezek, amely semmilyen érzékenységet nem fog sérteni, s megfelel az igazságnak. Eljutott a dolog a teljes "nem"-ig, aztán ment tovább az ostrom. Egyébként nagyon pozitiv dolognak tartom, hogy ilyen módon lehet vitatkozni. Igy hát a végén létrejött a bemutató. Azt hiszem,
