Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

NEMESKÜRTY ISTVÁN - A Vigszinház A holtak hallgatása cimü produkciója az Ön könyvéből kéazült, illetve Örkény Istvánnal közöaen irták a szindarabot. Hogyan kezdődött el a munka? - Néhány héttel a Requiem egy hadseregért cimü müvem megjelenése után Örkény felajánlotta, hogy Írjunk a könyvből darabot. Meglepett a javaalat, nem gondoltam, hogy ebből az anyagból szindarab kéazülhet. De rögtön igent mondtam és örültem is. Aztán öaszeültünk, beszélgettünk. Fogalmunk sem volt, hogy gyakorlatilag hogyan dolgozzunk együtt. Előazör azt játszottuk, hogy mindketten megírtuk a magunk elképzeléaét. Ennek az a mulatságos következménye lett, hogy Örkény irt egy rendkivül száraz, nemeskürtys tanulmányt, én pedig egy rossz Örkény-darabot. Ennek az első nekifutásnak a közös kudarca arra volt jó, hogy megtudtuk, mit nem azabad csinálni'. Tehát, hogy nem érdemes hagyományos darabot irni, s legjobb lenne a lehetőségekhez képest megtartani az alapmű esszéjellegét. Miután ezt tisztáztuk, akkor a továbbiakban Örkény irt, én pedig szállítottam számára - szintén megirt formában - gondolati koncepciót, vagy a történelmi eaemények elemzését. Szabályoa kis tanulmányokban elemeztem a kort, a helyzetet, egyea főbb azereplők, mint pl. Jány Guaztáv egyéniségét. Volt olyan elképzelésünk is, amellyel először mindketten egyetértettünk, hogy ti. az egész dologról ketten beszélgetünk: én elmondom a dolgokat a magam tudőai, szinte száraz előadásában, Örkény pedig ezt kommentálja. Aztán ezzel is szakítottunk; fölösleges szubjektivitásokra vezetett volna.