Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

rab elemzését tartom. Egy dráma már az olvasópróbán megbukhat, ha nincs vagy rosszul van kielemezve - s okkor már teljesen reménytelenek a próbák. A drámaelemzés során dől el, hogy a szinpadon látható elemeknek van-e létjogosultságuk. Ha nem az iróból indulok ki, akkor vége az előadásnak; akkor biztos, hogy olyan hiba kerül be az anyagba, ami a főpróbáig csak tovább terebélyesedik. Nagyon sokan azt állitják - én vitatkoznék ezekkel a nézetekkel -, hogy ha a rendező az irót bont•ja ki, akkor'neki nincs külön mondanivalója. Dehogynem! Csakhogy a rendezői mondanivaló a szinhaz szuverén mondanivalója, ami' rettenetesen fontos, de nem érvényesülhet az irói mondanivaló ellenére. Tulajdonképpen tehát a drámaelemzésből, a drámáról való gondolkozásból fakadt, hogy hogyan, milyen módon lehet szinre vinni ezt a darabot. Itt a mondanivaló egyértelmű, világos; a drámaelemzéssel tehát nagy probléma nem akadt. De mivel a Testvérek alapjában kétszereplős, lényeges, hogy a jelenetépitkezés ne fúljon valamiféle monotóniába. Nagyon finom és gondos munkát követel a két szinésztől, hogy két és fél órát- hajszálpontosan végigjátszanak. Rendező, szinészek itt nem beszélhetnek mellé. Nagyon-nagyon pontos elemzés, finomságok, szinek, váltások kellenek, tudni kell honnan indul egy jelenet, hová ér el, s min keresztül. A megoldásokat nagyon cizelláltan kellett kidolgozni. - Illyés nem javasolt valami változtatást, nem volt valamilyen kifogása, észrevétele? - Egyre emlékszem. Az első jelenetben kérte, hogy Gergelynek ne csizmája legyen, mert az egy kicsit katonás, hanem inkább bocskora. Igaza volt, igy is csináltuk. Más, hasonló probléma nem merült fel.