Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

ILLYÉS GYULA A DÓZSA TESTVÉREKRŐL /interjúrészlet/

1 Örök meg-nemelégedés - Tizenhat esztendővel a Dózsa György szinpadra állitása után újra Dózsáról irt drámát. Egy egészen más drámát. Miért? - Én örök meg-nem-elégedett vagyok. Saját müveimmel is. A Dózsa György bizonyos funkciót természetesen betöltött, ezt magam sem tagadhatom. De volt akkor egy Brecht-divat szinte, s én is arra törekedtem, hogy külsőségekben, a szorosan vett eseményt ábrázoljam, noha már akkor is az a gondolat foglalkoztatott: jellemet mutassak be. Dózsát, és nemcsak Dózsát, hanem az akkori lázadót, a hatalommal szembenállót, a parasztforradalom megszervezőjét kivántam ábrázolni, mint karaktert. A történelmi kulisszák most eltűntek. Ez a dráma nem is Dózsáról szól. Egyrészt jellemet akartam ábrázolni, másrészt a forradalom önmagával való vitáját szerettem volna érzékeltetni. Eseményileg tehát ez a dráma éppúgy folyhatna akár Spartacus idejében, vagy akár korunkban is. Ha mégis Dózsáról irtam, azt az is indokolhatja, hogy mindig izgatott: milyen ember is lehetett ő? Hadd jegyezzem meg, ezt a feladatot most sem tartom végleg megoldottnak, ezért hátra van még egy harmadik dráma megfogalmazása. Ez a Dózsa egyszerű zsoldoskatona volt, akire végre rámosolygott a szerencse, s eldöntötte: karriert fog csinálni. Amikor felhivatják Budára - miért is legyen ő különb, mint mások -, megkaphatta őt is az érvényesülési vágy. Pélig a 1 Megjelent a Népszabadság 197". VI. A. számában