Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

- Amikor egyedül, vagy amikor együtt dolgoztak, felmerül­tek-e bizonyos musical-hagyományok? Egyáltalán gondolt erre? - Nem. Ha valamire gondoltam, akkor az Brecht és Peter Weiss. S ha valamit utánoztam, akkor az Peter Weiss és Major Tamás közös müve, a Katona József Színházban nem túl sok elő­adást megért Luzitán szörny . A szereplő személyek nem azonosak a megszemélyesített figurákkal - ez az alapja az egésznek. A Déry-mü riport - ez a könyv elmében is benne van. A szereplők, a szemtanúk, képviselői annak a 60-80 embernek, akikről az u­tolsó mondatokban beszél Déry, akik elhatározzák, hogy elta­karítják az égig bűzlő szemetet, s addig nem mennek haza, mig a fö^d aebeit be nem győgyitják. Ha ők beszámolnak az esemé­nyekről, akkor tulajdonképpen ábrázolhatják is azokat, tehát beszélhetnek egy-egy szereplő nevében is. Ezzel a kétarcú já­tékkal elérhető, hogy minden elhangozzék, amit Déry Tibor le­irt. Ezt nem én találtam ki, ezt Brecht kezdte, Weiss foly­tatta és Major a Luzitán szörnyben lényegében ezt valósítot­ta meg. Major Tamás rendezte Dobozy Imre Eljön a tavasz cimü da­rabját is, amelynek alaphelyzete ugyancsak ilyen kétarcú já­tékra épül. A háború utolsó napjaiban értelmetlenül feláldo­zott, halálba zavart század néhány megmaradt tagja, jóval a felszabadulás után, összetalálkozik azon a helyen, ahol fog­ságba estek, s ahol a század többi része életét vesztette. Felidézik azt az utolsó napot, s mindenki megjelenik akkori szerepében. Van, aki nem akar emlékezni a történtekre, de a többiek rákényszerítik. Irtózatos erős drámaisága lehet annak, hogy hogyan áll valaki szemben régi szerepével, régi Önmagá­val. A jellemábrázolásról Major Tamás itt mindig azt mondta, hogy két állapot van: a "vigyázz" és a "pihenj". A "vigyázz" az, amikor a régit játsazuk, a "pihenj", amikor jelenidőben nézzük, hogy a másik hogy játasza. Mind a két állapotban na­gyon éles karaktereket kell és lehet eljátszani. Ha a két fi­gura nem különbözik sok mindenben, a játék elvesziti érdekes­ségét, sőt, értelmét is, mert akkor a nézőnek azon kell gon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom