Bódis Mária: A Magyar Színháztörténeti Múzeum információ-tárolásának és nyilvántartásnak módszertana. (Színházelméleti füzetek 8., Budapest, 1978)

Emléktár - Kelléktár

b<5l eredő tárgy ia, mint pl. szinésznők pipere eszközei, a maszkhoz szükséges kellékek, vagy tanúskodhatnak a szinész sikereiről, mint pl. az ezüst koszorúk, szalagok, emlékalbumok stb. A kelléktári gyűjtemén

y megjelenési formáját tekintve szintén sokféle. Darabjainak közös vonása az, hogy mindegyik a produkci

óhoz, a szinházi előadáshoz tartozik, arról nyújt vizuális-tárgyi információs anyagot. A kellékek a produkció tartama alatt a szinpad berendezéséhez, annak vizuális képéhez tartoztak /pl. bútorok, berendezési tárgyak/, vagy egy szerep megformálásához tartozóan a szinész használta azokat a szerep alakítása folyamán. A kellék tehát éppoly tárgyi emlék a produkcióról, mint a jelmez. Az információk feldolgozása A két gyűjtemény anyagénak azonos megjelenési formája a raktározás azonos módszerét teszi szükségessé. Az emléktári és a kelléktári darabok mindegyikéről - a múzeumi szabályok értelmében - két nézetből fényképet kell készittetni, amelyeket a leiró karton hátoldalára kell ragasztani. Az emléktár

i anyag minden darabja személyhez kapcsolódik, ezért személyi törzsszámo

t kap. A kelléktá

ri anyag a produkcióról nyújtott ismeretanyaga miatt produkciós törzsszámo

t is kap. Az Emléktár es a Kelléktár leiró kartonjainak mintáit ld. a Függelék 9. és 10. szám alatt! Mindkét gyűjtemény leiró kartonjának formai oldalán, a "technika" rovatnál, minden esetben fel kell tüntetni, hogy a darab gyári termék-e, egyéni darab-e vagy esetleg művészi kivitelű alkotás. Amennyiben a darab művészi kivitelű, a tárgy technikáját részletesebben kell feltüntetni. Pl.: himzett textil, ezüst ötvösmunka, fafaragás stb. Kiállítások rendezése alkalmával a tárgy visszakeresési szempontjai ösz69