Bódis Mária: A Magyar Színháztörténeti Múzeum információ-tárolásának és nyilvántartásnak módszertana. (Színházelméleti füzetek 8., Budapest, 1978)
Képzőművészeti alkotások gyűjteménye
Tehát a fénykép elterjedésétől kezdve a képzőművészeti alkotások forrásértéke abban van, hogy az alapvető ismeretanyaghoz speciális ismeretanyaggal járulnak hozzá, illetve tovább bővítik azt a képzőművészeti alkotás sajátos többletével. Az információk feldolgozása A szinháztörténeti kutatás alapterületeit illetően a képzőművészeti gyűjtemény elsősorban a személ yekről kialakitható képhez nyújt ismeretanyagot, de - ritkábban - adatokkal szolgál a produkci óra vonatkozóan is. /A színházépület ábrázolásokról a Topográfiai gyűjtemény c. fejezetben beszélünk bővebben./ Tehát a képzőművészeti alkotások a színháztörténeti-kutatás két alapterületére alkalmazott törzsszám-csoportba oszthatók: kaphatnak produkciós törzsszá mot, ha az ábrázolás témája szinházi előadás jelenete, vagy ha a kép a szinészt szerepének jelmezében ábrázolja. A szinházi alkotó személyekről készült civil képzőművészeti ábrázolások a személynevek törz sszá mait kapják. A képzőművészeti alkotás törzsszámának meghatározása után az alkotás tartalmi és formai ismereteinek meghatározása következik. Az információkat a leiró kartonon rögzítjük. A képzőművészeti alkotások formai megjelenésüket tekintve két műfaji alapcsoportra oszthatók: két dimenziós ábrázolások /képek/ és három dimenziós ábrázolások /szobrok/. Ezen belül a képzőművészet műfaji csoportjai szerint határozzuk meg az alkotásokat: festmény, rajz, sokszorosítható ábrázolások /pl. rézkarc, kőrajz stb./, de ide sorolhatók a sziluettek, karikatúrák stb. is. Három dimenziós alkotások lshetnek: szobrok, domborművek, plakettek stb. - Szükség van az alkotás technikájának és anyagának meghatározására, valamint a tartalomhoz közelebb álló formai meghatározásokra, mint pl. mellkép, félalakos kép vagy szobor stb. A képzőművészeti alkotás nagyon fontos tényezője az al59
