Bódis Mária: A Magyar Színháztörténeti Múzeum információ-tárolásának és nyilvántartásnak módszertana. (Színházelméleti füzetek 8., Budapest, 1978)

Az információk feldolgozásának elvi alapja

zodást és tájékoztatást, részletes adatfeltárásával lehetővé tessl a tudományos munka elmélyítését, a rendszeres és tervszerű tudományos színháztörténeti munka megindítását, és végül: alapja lehet egy, a távoli jövőben realizálható elektronikus számitógépes információ-tároló és -nyilvántartó rendszernek - azaz közbülső lépés a korszerű, gépesített adattároló rendszer felé. Belső múzeumi és hazai szinten is a korszerű, tudományos adatrendszer módszereit igyekszik felhasználni és a színházi szakterületen alkalmazni. A színháztörténeti múzeum központi és egységes információ-tárolási és -nyilvántartási rendszere szintézisre hozza: A/ a színháztörténeti kutatás alapterületeit, B/ a múzeumban gyűjtött színháztörténeti forrásterületeket, C/ a múzeumi feldolgozó munka alapterületeit, D/ azt a tudományos fogalmi rendszert, amelyet a színháztörténet mint speciális tudományág, a tudomány története folyamán kialakított. A rendszemek a tartalmi szempontok szintézisén túl tükröznie kell a kutatásban sokszor döntő jelentőségű szerepet játszó formai szempontokat is, azaz az információkat rendszereznie kell a gyűjteményi forrásanyag feltárt formai sajátságait tartalmazó ismeretanyagról ir. A közös adattárolási és adat-nyilvántartási rendszer tartalmi bázisa a színháztörténeti kutatáB három alapterület

e. A múzeum gyüjtöményeinek mindegyike ezeknek valamelyikéhez szolgál forrás- vagy ismeretanyaggal, tfézzük meg konkrétan, hogyan csoportosulnak az Ínformációk a kutatási alapterületek köré! 1. A PRODUKCIÓRA vonatkozó információk a következő gyűjtési területeken találhatók: szlnlapgyüjtemény, /ritkábban/ levéltári gyűjtemény, díszlet- és jelmezterv gyűjtemény, kellékek gjüjteménye, jelmez-gyűjtemény, /ritkábban/ képzőművészeti alkotások gyűjteménye, makettgyüjtemény, fénykép-gyüjtemény, hangtári gyűjtemény és színháztörténeti adattár. 21