Bódis Mária: A Magyar Színháztörténeti Múzeum információ-tárolásának és nyilvántartásnak módszertana. (Színházelméleti füzetek 8., Budapest, 1978)

A magyar színháztörténet forrásainak tartalmi és formai szempontú megközelítése

/BÁBGYŰJTEMÉNY - a magyarországi bábjátszás Írott, ké­pi és tárgyi emlékeinek külön kezelt gyűjteménye. Ennek a gyűjteménynek módszertani kérdéseire ebben a dolgo­zatban nem térünk ki./ SZÍNHÁZTÖRTÉNETI ADATTÁR - a múzeumon belül szervezetileg ön­álló egység; feldolgozó jellegű mun­kájában intézmények, szakkönyvek, fo­lyóiratok, napilapok stb. színháztör­téneti információ anyagát tárja fel; múzeumi tulajdonban lévő /leltározott/ fiuiyaggal nem rendelkezik. A színháztörténeti forrástipusoknak a Színháztörténeti Múzeum gyűjteményeiben található anyagát intern forrás anya g­nak nevezzük, mert a múzeumon belül közvetlenül állnak a ku­tatás rendelkezésére. Azonban a források nagy része a múzeumon kivül lappang a fővárosi /pl. a Magyar Színházi Intézet szakkönyvtárának anya­ga/, vidéki, sőt országon kivüli intézmények /múzeumok, levél­tárak stb./ anyagában vagy magánszemélyek tulajdonában. Ezek az un. extern forrás- és segédanyago k, amelyek információ a­nyagának jelentős része a színháztörténet számára feltárat­lan; tervszerű és Irányított felderítése, rangsorolása, fel­tárása és feldolgozása a színháztörténeti kutatás fontos fel­adata. A színháztörténeti források sokféle formai megjelenése, különféle helyeken való előfordulása szükségessé teszi, hogy a feltárt színháztörténeti információk olyan tárolási és nyilvántartási rendszerét dolgozzuk ki, amely ezeket az in­formációkat tartalmi egységbe foglalja. A közös és egységes információ-tárolási és -nyilvántartási rendszert tehát csak­is a színháztörténeti kutatás alapterületeire mint bázisra kell és lehet felépíteni. Ezek az alapterületek: 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom