Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 2. A restaurációs komédia dramaturgiai jellegzetessége

örökre egyetlen szerelembe temetkeznek, és már fiatalon meghal nak minden szép nő számára, aki még eléjük kerülhet! Nem, nem, az állhatatosságot a fajankóknak találták ki... nincs édesebb, mint egy ellenálló szép nőn diadalmaskodni. Ezen a téren engem azoknak a győzelemről győzelemre repülő hóditóknak a heve .füt, akik képtelenek határt szabni vágyaiknak. Az én vadul áradó vágyamat sem állithatja meg semmi; és mint Nagy Sándor, azt kivánnám én is, volnának bár még más világok is, hogy hóditó szerelmem azokra is kiterjeszthetném." /1/1/ A restauráció libertinus hősei cinikus magatartásukkal tulajdonképpen az egész világnak hadat üzennek. Ez a cinizmus természetesen több szinten jelentkezik: egyrészt a darabok egészének cinizmusa a külső polgári világnak szól - ám mivel ez a polgári világ észrevétlenül a darabokon belül is jelen van, ezért a cinizmus befelé is fordul, vagyis az egyes emberek viszonyát is a cinizmus határozza meg. Ez teszi a darabokat és vígjátékokat befejezhetetlenné, hiszen mind a külső, mindpedig a belső mérce a cinizmus tárgya lett. Nincsenek normák, csupán negativitás: mivel ugyanis a cinizmus a szinhaz képében a polgári világot . .gúnyolja ki, ugy tűnik, hogy a polgári világ a norma, azonban mivel lényegileg ugyanez a polgári világ határozza meg a szinhaz világát belülről is, ezért a cinizmus önmaga alapja ellen küzd, azaz sajátmaga létét bomlasztja fel. A restaurációs dráma viszonylagos rövidéletüségének, valamint a darabok esztétikai lezáratlanságának ez az oka: a bomlást csakis ugy lehet formába önteni, ha e bomláson kivül állok. Azon. belül maradva azonban a bomlásnak nem lehet formát adni /később mutatjuk ki ennek dramaturgiai-technikai következményét/ - ám az adott kor paradoxitása /a szinhaz szempontjából/ az, hogy amint lehetőség nyilik a kívülállásra, tehát amint a cinizmus nem bomlaszt fel mindent, abban a pillanatban a dráma is hanyatlani kezd, és az epika veszi át a helyét. A cinizmus végtelensége a végtelen játékra ad lehetőséget, és - mint Dorimant esetében láthattuk - a végtelen játék