Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 2. A restaurációs komédia dramaturgiai jellegzetessége

azonban mit aem tudtak kezdeni, ezért nem maradt máa kiút, minthogy a gazdasági törvényeket az etika ezférájában is alkalmazzák. A polgári gazdaság kettős arculata /amely egyrészt nagyobb lehetőséget teremt az emberek érintkezésére, mint a nem kapitalista formációkban, másrész viszont ez az érintkezést formálissá és mechanikussá teszi/ az etikában is kettős eredménnyel járt: a restaurációs dráma alapját képező réteg önnön világán belül mindenkit etikailag egyenlőnek tekintett, másrészt azonban ezt az egyenlőséget kizárólagosan formálisnak és mennyiséginek tartotta. Ez kizárta annak lehetőségét, hogy az emberek között mély és valóban emberi kapcsolat jöhessen létre /jó példa erre a barátságáról közismert Rochester és Saville kölcsönös levelezése/, és az egyének elszigetelődéséhez vezetett. Az elszigetelődött ember számára tökéletesen mindegy a másik ember személye, és pusztán az üres tartalmatlan formával tud érintkezni. Addison a Spectator 152. számában igy ir: "Az emberek nem siratnak meg senkit sem, akinek képességét máséval pótolni lehet; és ahol az emberek finomság'nélkül érintkeznek, ott a következő ember, a» kire rábukkannak, ugyanúgy megteszi, mint az, akivel fél életüket leélték." Az elszigetelődött és ugyanakkor másoktól elszakadt egyén azonban létét kizárólagosan magáért-valónak tudja elképzelni, önmagával képes csak azonosulni, azonban mivel objektiv létéhez mégis szükség van a többiek létére /ami számára csupán formális/, ezért a többi embert csakis a fogyasztás és bekebelezés szemszögéből képes "élvezni". Ez azzal jár együtt, hogy a fogyasztás ujabb és ujabb igényeket vet fel, és az egyén ujabb és ujabb egyéneket követel önmaga használatára. Dryden Divatos házasság /Marriage a la Mode, 1672/ c. komédiájában Palamede a következőképpen szól barátjához, Rodolphilhoz, aki unja feleségét: "Palamede: Dehát épp elég jó tulajdonság van benne, ami egy nő számára elég! Rodolphil: Tul sok is, Palamede. Akkor lennék elégedett, ha három vagy négy nőre szétoszthatnám őket."