Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 1. Előzmények, fogalombeli változások

gyanis a homogén világ egyszersmind dinamikus is azok miatt az emberi ellentétek miatt, amelyek az eltérő humorok következtében jöttek létre. A darab éppen azáltal áll Ösaze egészssé, hogy mindegyik szereplőt számtalan viszony fűzi a többiekhez, és valójában a tettek és cselekvések sokrétűsége révén áll össze a darab fergeteges komédiává. A restaurációs komédiában ezzel szemben a modor jelenti a különbséget a szereplők között, ám a modor a reflexiós szférához tartozik, amely önmagában nem rendelkezik meghatározó szereppel. Egy olyan világban, amelyben a szituációk az egyének számára áttekinthetetlenek és ahol a szereplők legfeljebb a legközvetlenebb környezetüket tudják ellenőrzés alatt tartani, ott az ember képtelen úrrá lenni a maga 3orsán, és ehelyett maga lesz eszköz a sors kezében, természetesen anélkül, hogy ezt észrevenné. Egy leszűkült világ tagjai önmaguk szerint itálik ugyan meg a világot, ám valójában éppen ők azok, akik kénytelenek alkalmazkodni. A restauráció világában természetesen még jóval nagyobb mozgási lehetősége volt az egyénnek, mint a polgári társadalom későbbi időszakaiban, azonban az Erzsébet-kori reneszánszhoz képest mindenképpen a cselekvéstér leszűküléséről, illetve formálissá válásáról kell beszélnünk. E változás minősége, illetve az, hogy a szereplők miképpen tudják önnön létüket az élet egészének viszonyában alakitani - ez az, ami a restaurációs drámát a korábbi sz ind araboktól elválasztja. Az emberek egyaránt ugyanannak a társadalmi gépezetnek lesznek a tagjai,- s a minőségi azonosság mellett a mennyiség közöttük az egyedüli döntő, meghatározó. A restaurációs dráma szereplőlistáját végignézve jól láthatjuk ezt: nagyjából minden szereplő egyformán cselekszik, egyformán beszél, sőt egyformán is gondolkozik. Ennek nem az az oka, hogy antropológiailag hatvan év alatt megváltoztak volna, hanem az, hogy nincsen más lehetőségük. A restaurációs dráma közönségére szintén ez volt jellemző - mindnyájan annak a rétegnek a tagjai voltak, amely a kialakuló polgári társadalomban helyzetét teljesen bizonytalannak és értelmetlennek látta. Az emberek között az