Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

Jegyzetek

10. In: McCollum,

• id. mü, 69. o. 11. Hegel: A szellem fenomenológiája, Bp. 1961. 60-1. o. 12. The Compleat Works of William Gongreve, III. New York, 1964. 162. o. 13. Ben Jonson: Timber, or Discoveries, in: Critical Essays of the 17th Century, ed. by Spingarn, I. Bloomington, 1967, 58. o. 14. Charles Lamb: The Essays of Elia, London, 1901, 198-9. o. 15. The Complete Works of W. Congre

ve, I. 170. o. 16. Lukács György: Utam Marxhoz, I. Bp. 1971. 47. o. 17. Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok, Bp. 1970. 68. o. 18. Vö: L. Schücking: Die puritanische Familie, Fracke Verlag, 1964. 37-8. o. 19. Christopher Hill: id. mü, 168. o. 20. Hegel: Esztétikai előadások, I. Bp. 1952. 214. o. 21. in: K. M. Rogers, id. mU, 29» o. 22. Mandeville: A méhek meséje, Bp. 1969. 116-7. o. 23. Jellemző a darab homogén világára, hogy a többi szereplő is hasonló figura, éa pl. az 1969-es "londoni RSC előadás során John Wood Sir Fopling Flutter alakját saját állitása szerint Andy Warholnak, a XX. század Rochesterének a figurája alapján mintázta meg. Plays and Players, 1969/8. 24. id. Almási Miklós: A látszat valósága, Bp. 1971, 391-2. o. 25. Leviathan, id. kiadás, 63. o. III. A restaurációs tragédia 1. A restaurációs tragédia első jelentősebb alakja William Davenant volt, aki 1656-ban Rhodes ostroma c. opera-tragédiájával inditotta meg azt a sort, amelyet hamarosan ujabb tragédiák fémjeleztek. Davenant és Earl of Orrery, ill. Dryden és Howard tette népszerűvé a 70-ea években tetőző tragédiahullámot, amelynek három iránya fejlődött ki: a Dryden féle dagályos darabok, Orrery történelmi színmüvei és a francia mintára készült klasszicista tragédiák.