Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága
annyira züllöttek és szabadosai: voltak, mint a férfiak, az udvaroncok, akikkel ezek az előkelő hölgyek érintkeztek és társalogtak. Vegyük ehhez hozzá még a kakasülőn ülő inasokat, az egy-két eltévedt vidéki rokont, és teljes a közönségről alkotott kép."^ Nicoll összeállítását még bővíteni lehet néhány kiegészítéssel: mindenekelőtt a királyt és közvetlen környezetitét kell megemlíteni, az írókat, előkelő társadalmi rangú embereket, parlamenti tagokat, sőt egyes híradások fennmaradtak arról is, hogy néha tudósok, orvosok és jogászok is megjelentek a nézőtéren. Az is jellemző a korabeli színházakra, hogy kik nem látogatták az előadásokat. Mindenekelőtt a puritánokra kell gondol* ni, s ha figyelembe vesszük, hogy London lakossága szinte kizárólag puritán vallású volt, akkor ez a szám összehasonlíthatatlan a színházba járók szük rétegével.' A polgárok - elsősorban kereskedők - ritkán jelentek meg. Samuel Pepys naplója /amely 1660-1569 között a legkiválóbb forrásanyag a korabeli London mindennapi életéről/, 10 év alatt négy alkalommal emiitette meg, hogy polgárokat vett észre a színházban, s mivel a közönség összetételére mindig részletesen kitért, ez az arány viszonylag hűnek látszik. Azonban ez a négy eset is kivéte.les: mindegyik alkalom az újévhez vagy a karácsonyhoz kötődik /1662. dec. 27.; január 1.; 1668. dec. 26.; január 1./, amikor a Duke's Theatre-ben Davenant különféle látványosságokkal szórakoztatta a közönséget. Mindenesetre 1663. január elsején Pepys us g jegyezte, hogy "a ház tele volt polgárokkal, és ezért volt kevésbé kellemes", 3 ebben a kor tipikus színházba járó emberének a véleménye fejeződik ki. Shaawell A lancashire-i boszorkányok /The Lancashire Witches 1681/ c. vígjátékának epilógusában egyértelműen kijelenti: "A City nem szeret sem bennünket, sem sze llsmünket.• A puritán polgárokon tul azonban minden olyan ember tartózkodott a színház látogatásától, aki valamelyest is komoly szellemei rendelkezett, ugyanis aki kívülről érkezett emberként bekapcsolódott a színházak zárt és szük közönségrétegábe, az
