Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
V. Elvi következtetések
lét minden ellentmondása /gondoljunk a Moll Flanders ironikus struktúrájára vagy a Tom Jonesra/, azonban azáltal, hogy a polgári intézmények révén mutatta be a világot, elsősorban a világ ésszerűségére és pozitivitására fektette a hangsúlyt. A restaurációs dráma a polgári fejlődés kezdetén csirájába vetette fel a polgári lét alapvető erkölcsi problémáit. Ezeket a problémákat azonban az objektiv körülmények miatt nem élezhette tragédiáig, viszont a problémák komikus jellege is kétségessé vált - elsősorban a megoldatlanság és nyitottság utal erre. A restauráció drámája szükségszerűen virágzott csak rövid ideig, ugyanis a felvetett problémák - mint láttuk - a drámai forma ellen dolgoztak. A drámák intellektuálissá és epikussá válása részben a restaurációs drámát szüntette meg, részben pedig felvetette mindazt a müfajbeli problémát, amivel a polgári drámának mindig is szembe kellett néznie. /Gondoljunk pl. Shaw-ra, aki a felvetett súlyos konfliktusokat többnyire viccesen oldotta meg, s emiatt esetenként - pl. a Tanner Johnra - a drámai formát is epikussá, regényszerüvé, és esetlenné tette./ Az intellektuálissá váláson itt olyan folyamatot értünk, ami általában a válságban lévő korok terméke, s ami a polgári művészetet kezdetétől fogva végigkisérte. /Körülbelül arról a jelenségről van szó, amit Schiller szentimentálisnak, Schelling modorosnak, Hazlitt mesterkéltnek nevezett./ A restaurációs szinház szigetet képezett a társadalom egészén belül, és ennek következtében a külső világgal nem tudott azonosulni, hanem azt csakis bizonyos távoltartással volt képes figyelembe venni. Ez azonban szükségszerűen azt eredményezte, hogy mivel a külső világgal elvesztette a természetes viszonyulást, önmaga saját világához aem tudott természetesen viszonyulni, azaz képtelen volt ugy kapcsolódni ehhez a belső és szük világhoz , hogy annak reális helyzetét felismerje a társadalom egészén belül. Ennek következtében önmagához is és a társadalom egészéhez is csak reflexióval, közvetítéssel tudott viszonyulni. Az az általános értékdevalválódás, ami erre a rétegre jellemző veit, a szkepszist eredményezte,
