Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
V. Elvi következtetések
nyeink ia. Éa bár ugy tűnik, hogy szabadok azenvedélyea kitöréseikben, mégis végzetük elől nem menekülhetnek. Ha azabad ugy mondanom, akkor ugy mozognak, mint egy mindenható költő ésszel ellátott teremtményei, akik ugy vélik, hogy azabadon sétálgatnak, mert béklyóik láthatatlanok... nem rendelkeznek abszolút hatalommal tetteik fölött, hanem nyomoruaágos vágyukkal csak azt akarják, amit válaaztani nem tudnak, hanem amit tenniük kell... Az irónak olyan aok különféle intrikán és véletlenen kell átvezetni képzeletbeli szereplőit, hogy a... közönség minden hullámban elveszettnek higgye őket; és azután olyan természetesen kell kiemelni őket nyomoruságukból, hogy ha az egész cselekmény megvilágosodik, akkor a nézők elégedetten dőlhetnek hátra, látva, hogy minden ok a megfelelő hatást idézte elő, és ho-gy az okok lánca olyan renddel volt egybefüzve, hogy az első véletlen természetesen teremtette meg a másikat, mig végül együttesen kihozták a szükséges végeredményt . " Áz ilyen módon eltervezett drámában- a szereplők az iró kezében tartott láncra lesznek felfűzve, a mivel a forma éa a terv lesz a legfontoaabb, ezért a azituációk is és a szereplők is elsősorban ornamentális jellegűek lesznek. A szituációkat nem a jellemek teremtik, éa viszont. Különösen tanulságos ebből a szempontból a restaurációs vigjátékok egyik legszellemesebbje, Shadwelltől A tudós férfi. A dráma helyenként a mai abszurd drámákat anticipálja, ugyanis a cselekmény dramaturgiája ugy valósul meg, hogy mindegyik szereplő állandóan a maga vesszőparipáját hajtogatja, é8 közben nem veazi éazre, hogy a történet éa a caelekmény előrehaladt. Ebből a diazkrepanciából ered a darab azámoa komikua jelenete, azonban az irói kigondolás mellett ez a szerkezet szükségszerű ia volt. A restaurációs drámákban ugyanis a hősök mindig viszonyulnak a társadalomhoz, de passzivan, egyoldalúan, aminek következtében a szereplők és az adott szituációk rendszerint szervetlenül kapcsolódnak egybe. A fiatal Lukács meghatározása szerint: "A cselekmény a jellemek hatása és élettere, és a jellem a pusztán absztrakt-lehetséges cselekménynek a konkrét valóság-