Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága
Erzsébet-kornak ez aéta meg kiegyensúlyozott szárnyalását, egyedi boldogságát és spontaneitását. Az egész világ forrongott, ám egyfajta csoda révén az emberek mégis szilárd talajon jártak,^ Közismert, hogy ennek milyen hatása volt a szinházra. 1710-ben a restaurációs kor leghiresebb színészéről, ïïhomas Bettertonról irva Charles Gildon a következőképpen emlékezett meg az Erzsébet-kor színházi életéről: "Körülbelül száz évvel ezelőtt egyidejűleg öt vagy hat szinhaz volt ebben a városban, noha akkoriban még sokkal kevésbé volt népes és kiterjedt, mint manapság. M ind egy il: szinhásat látogattál: és mind zsúfolt volt; a szinészek birtokokat kaptak, noha. a szinjétszás még gyerekcipőkben járt, csiszolatlan és műveletlen volt, és nem volt semmilyen művészet a költőben vagy a díszítésekben. A színjátszást az alsóbbrendű emberek támogattál:, ás mégis, ezek az ALSÓBBRENDŰ EMBEREK felfedezték a természetes egyszerűséget és jó Ízlést, amikor a korabeli drámát élvezték, amely mentes volt bármilyen külföldi hatástól." 5 Gildon visszaemlékezésében érezhető a panasz és a nosztalgia. Mint mindenkit, aki behatóan és aktivan foglalkozik a színház- és drámamüvészettel, őt is elkeserítette a társadalom egészét szervesen átfogó közönség felbomlása, ás tudta jól, hogy a színművészet hanyatlása vagy megváltozása ennek a nyilvános és mindent átható egységnek a bomlásából ered. A polgári forradalom ás a polgárháború végérvényesen megváltoztatta Anglia társadalmi, politikai és gazdasági szerkezetét, és a változás, ami a mindennapok szintjéig terejedt, a művészeteken belül is felmérhetetlen arányú volt. A színművészet hanyatlását a legtöbben a puritán forradalommal kapcsolják össze, és az 1642-től 1660-ig tartó színházi tilalmat tekintik a legfőbb oknak, amely miatt az angol színházművészet képtelen volt régi nagyságát viszszanyerni. Ennek azonban egyrészt az mond ellent, hogy a színházi kűzönség már I. Károly uralkodása idején, tehát a forradalom előtt fokozatosan szűkült, másrészt pedig az, hogy a legújabb színháztörténeti kutatások szerint ezalatt a 18 év alatt is számos illegális és félig megtűrt színház működött
