Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

IV. A restaurációs színpad és dráma dranaturgiai formalizmusa

legnagyobb változatosság is elképzelhető volt, de csakis az adott körön belül. A formaiizálódást az ábrázolt világ kényszeritette az irókra, és mint korábban már említettük, az álarcoknak pl. az volt az egyik legfontosabb színpadi és dramaturgiai szerepe, hogy formailag tegyék a darabot és az előadást változatosabbá, mulatságosabbá. Ugyanígy az a tény, hogy számos esetben a helyszín a St. James park vagy egy fogadó, azt mutatja, hogy ezek a helyek alkalmat adnak arra, hogy a szereplők összefussanak - ám ugyanakkor szerepük pusztán formális, dramaturgiailag funkciótlan, és háttérjellegüek. Egy ilyen háttér előtt kizárólagosan szinpadilag szükségszerű, hogy az illető szereplők találkozzanak - ám a szereplőket nem egy mélyebb és alapvetőbb sors hajtja egymás felé. Az Erzsébet-kor darabjaiban az egyes szereplőknek szükségük van egymásra, anélkül, hogy tudnának egymásról. Othello léte és naivitása szükségszerűvé teszi Jago létét, és a Hamletet körülvevő világ egyaránt szükségszerűvé teszi Claudlusnak, r

oloniusnak vagy a sírásóknak a személyét. A restaurációs darabokban megszűnt a szereplőknek ez az egymásra utaltsága, ugyanis a szereplők lényege éppen az atomizálódás, az elszigeteltség, a viszohynélküliség szubjektiv látszata - azonban emiatt találkozásaik, bonyodalmaik, történéseik is esetlegesek és véletlenszerűek. Jellemző ebből a szempontból az a tény, hogy a restaurációs drámákban a korábbinál jóval nagyobb drámai funkciót kapott a félreszólás. A szereplők számos helyzetben aside vagy behind beszélnek, s mondataikat csakis a néző képes öszszekapcsolni, mivel a színpadi szereplők nem hallják egymást. A bonyodalmak igy mesterkélten jönnek létre, s a darabok is rendszerint Ugy érnek véget, hogy a szereplők nem tudják, hogy mi is történt velük, csakis a nézők. Ha a szereplők mégis rájönnek, akkor a számos félreszólás tartalmi összefogására és összekapcsolására rendszerint egy mesterkélt nagyjelenetben kerül sor - noha mindenki sejthette, hogy az életben nem léteznek ezek a jelenetek. A sok félreszólás azonban a formalizmus mellett néha dramaturgiailag elhibázottá válik. s IVycherley Szerelem az erdőben c. vígjátékában 146 alkalommal