Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

IV. A restaurációs színpad és dráma dranaturgiai formalizmusa

legnagyobb változatosság is elképzelhető volt, de csakis az adott körön belül. A formaiizálódást az ábrázolt világ kény­szeritette az irókra, és mint korábban már említettük, az ál­arcoknak pl. az volt az egyik legfontosabb színpadi és drama­turgiai szerepe, hogy formailag tegyék a darabot és az előa­dást változatosabbá, mulatságosabbá. Ugyanígy az a tény, hogy számos esetben a helyszín a St. James park vagy egy fogadó, azt mutatja, hogy ezek a helyek alkalmat adnak arra, hogy a szereplők összefussanak - ám ugyanakkor szerepük pusztán for­mális, dramaturgiailag funkciótlan, és háttérjellegüek. Egy ilyen háttér előtt kizárólagosan szinpadilag szükségszerű, hogy az illető szereplők találkozzanak - ám a szereplőket nem egy mélyebb és alapvetőbb sors hajtja egymás felé. Az Erzsé­bet-kor darabjaiban az egyes szereplőknek szükségük van egy­másra, anélkül, hogy tudnának egymásról. Othello léte és nai­vitása szükségszerűvé teszi Jago létét, és a Hamletet körül­vevő világ egyaránt szükségszerűvé teszi Claudlusnak, r oloni­usnak vagy a sírásóknak a személyét. A restaurációs darabokban megszűnt a szereplőknek ez az egymásra utaltsága, ugyanis a szereplők lényege éppen az atomizálódás, az elszigeteltség, a viszohynélküliség szubjektiv látszata - azonban emiatt talál­kozásaik, bonyodalmaik, történéseik is esetlegesek és vélet­lenszerűek. Jellemző ebből a szempontból az a tény, hogy a restaurációs drámákban a korábbinál jóval nagyobb drámai funk­ciót kapott a félreszólás. A szereplők számos helyzetben aside vagy behind beszélnek, s mondataikat csakis a néző képes ösz­szekapcsolni, mivel a színpadi szereplők nem hallják egymást. A bonyodalmak igy mesterkélten jönnek létre, s a darabok is rendszerint Ugy érnek véget, hogy a szereplők nem tudják, hogy mi is történt velük, csakis a nézők. Ha a szereplők mégis rá­jönnek, akkor a számos félreszólás tartalmi összefogására és összekapcsolására rendszerint egy mesterkélt nagyjelenetben kerül sor - noha mindenki sejthette, hogy az életben nem lé­teznek ezek a jelenetek. A sok félreszólás azonban a forma­lizmus mellett néha dramaturgiailag elhibázottá válik. s IVycherley Szerelem az erdőben c. vígjátékában 146 alkalommal

Next

/
Oldalképek
Tartalom