Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

IV. A restaurációs színpad és dráma dranaturgiai formalizmusa

mellett rövid utójátékot jelentettek, Ez az uj világteremtéa többnyire elidegenítette a nézőt a látottaktól. Sir Robert Howard A Vesta-szüz /1665/ epilógusában pl. a következőt hallhatjuk: "Egy szomorú és lehangoló tragédia után / ügy vélem, keveset vártak" - mondja az epilógust szavaló szinész. Vagy Dryden Zsarnoki szerelem c. tragédiájában az előadás végén Nell Gwynn, aki Valéria szerepében halottan feküdt a színpadon, igy kiáltott fel a közönség nagy mulatságára, amikor a szinpadról ki akarták vinni: "Várj! Megbolondultál?! Te kutya! / Pel kell kelnem, hogy az epilógust elmondjam!" A prológusoknak és epilógusoknak ez a megváltozott szerepe a puszta szórakozáson tul arra is alkalmas volt, hogy az irók rendszerint itt űztek gúnyt a bírálókból, itt szólitották fel a közönséget, hogy vigyék sikerre a darabot, sőt nemegyszer névszerint szólitották meg a nézőket a nézőtéren. Bármi volt is azonban a szerepük, dramaturgiai funkciójuk megszűnt, illetve a korábbiakhoz képest megváltozott: formálissá vált, és ezáltal formális keretet alkotott a darab körül, amelyet éppen emiatt nem kellett annyira komolyan venni, mint az az eseményből gondolható lenne. Congreve A vén agglegény c. vígjátékában a prológusban igy panaszkodik: "Hogy megváltozott ez a gonosz világ! Régebben a prológusok komoly beszédek voltak a darab előtt, komor dolgok... ahol a költő áldást kért vendégeitől. De most, csak mint könyörgök jövünk. A darab a háború, és a prológus a dob, amely éles szatírával és szúró szellemmel fegyverezte fel magát. Mi fenyegetünk benneteket, akik birák vagytok, hogy vagy megmentitek darabunkat, vagy elátkozzuk a nézőteret." A darabtól az epilógus és prológus ily módon nem csupán elkülönült, hanem azt mintegy idézőjelbe is tette. A két komponensnek a formálissá válását és a darabtól való elszakadását azonban mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy maguk a darab'ok is többnyire ugy Íródtak, hogy számos jelenet, szituáció inkább öncélú, semmint dramaturgiai

lag szükségszerű volt. Ez részben a táncokra és dalokra vonatkozik, amelyeknek sem-