Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
III. A restaurációs tragédia
reális értékekkel, amelyekről a választás során csakis megalkuvás révén mondhat le. A Racine-drámák konfliktusának megoldhatatlansága eredményezi azt a tragikus világlátást /ld. Goldmann/, amely a Dry den darabban elsikkad, ugyanis, mivel a kötelesség semmilyen belső értékkel sem rendelkezik, ezért Antonius bűntelenül választhatja a szerelmet. A drámát azonban az iró tragédiának szánta, s ezt a következőképpen érte el: a restauráció korára tipikus alternatívát vetett fel. Egyfelől ugyanis ugy tűnik, hogy a világ sorsa Antonius kénye-kedvétől függ, s a hadvezér döntése szabályozza a sorsot, r.iásfelől viszont a szerelemben a szenvedélyek ellenőrizhetetlensége miatt maga Antonius lesz kiszolgáltatva a sorsnak. E kettősséget Dryden nem tudta - mert nem lehetett - drámailag összeegyeztetni, s ezért mentőövként bevezette az "emberi gyengeség" konstruált fogalmát, amellyel persze továbbra is farkasszemet nézett a transzcendencia /azaz az egyéntől függetlenedett ellenállhatatlan szerelem/. A harmadik felvonástői kezdve ezért már csak a legolcsóbb romantikus kalandok viszik előre a cselekményt /amibe még Cleopatra női taktikázgatásai is beletartoznak, ami Berenice esetében elképzelhetetlen lett volna/ és a dagályos szólamok pusztán epikai leírásokká válnak. A konfliktust Dryden szükségszerűen csak a lapos polgári morál szintjén képes konfliktussá tenni és ugyanakkor megoldani: megjelenik Octavia, Antonius felesége a két kisgyerekkel, akik sirva rimánkodnak apjuknak, hogy ne hagyja el a családot. Cleopatra is boldogtalan, hogy csupán törvénytelen szerető, és nem feleség /azaz csak a törvényesség tenné boldoggá/, Antoniusnak pedig reális kiút hiján meg kell halnia - ám öngyilkossága nem tragikus, hiszen a törvényesség, a legalitás győzte le. Az Antonius és Cleopatra ilyen feldolgozása a polgári világ kialakulásának függvénye. Tiepolonak az Antoniuszról és Kleopátráról készült hatalmas barokk freskója Velencében olyan emberi mélységeket és szenvedélyeket rejt magában, amely mellett Dryden tragédiája élettelennek, hamisnak, mesterkélti