Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága

zük, milyen értelemben ne ve s he tők ezek a drámák a XX. század szerves előzményeinek, éa hogy mennyiben igazolta az utókor fejlődése e darabok igazságát. Ha szem'igyre vesszük a legszorosabb értelemben vett külső feltételeket, akkor az első szinten a kételynek kell hangot adni. Ugy tűnik ugyanis, hogy hipotézisünknek, amely szerint ezek a darabok a polgári világot anticipálják, ellentmond az a tény, hogy a maguk korában ezek s drámák egy nagyon leszűkített körű nemesi közönségre hatottak, lezárt világon belül mozogtak, s a színjátszás is elsősorban a királyi ház és az arisztokrácia privilegizált szórakozása volt. A zárt körön belül moz^ó drámairodalom és színművészet nem tudott kilépni ebből a körből, és ezért az tűnik valószínűnek, hogy mivel a szükséges életanyagot is csupán ebből e lehatárolt világból nyerhette, ezért ezek a . drámák az adott világ teljességét torzítva, egyoldalúan, sőt, esetleg hamisan tükrözték. Ezt figyelembe vive az is kérdésesnek tűnik, hogy ezek a darabok valóban a kibontakozó polgári világ erkölcsét, hangulatát ás világlátását képviselik-e. Bizonyos fokig jogos a vád. A restaurációs dráma korántsem öleli fel a kor extenzív teljességet, sőt Henry James, az iró szerint az Erzsébet-korral szemben a restauráció drámája nem ábrázolja megfelelően a kort, hiszen a drámákban meg nem jelenő világ alapvetően különbözött a színmüvekben bemutatottól. J. W. Krutch számítása szerint az 1660-1700 közötti irodalmi termésnek i a színdarabok csupán 2 fá-át alkotják, és ez máginkább alátámasztja H. James nézetét, noha másfelől Allardyce Nicoll statisztikája szerint ugyanebben az időszakban legkevesebb 655 2 színdarab látott napvilágot. A polgárháború utáni kor meg mindig forrongó hangulatát azonban nehéz számokkal jellemezni, de ha ehhez mégis ragaszkodunk, akkor az is kiderül, hogy a megjelent nyomtatott írásoknak legalább fele vallásos jellegű mű. Az irodalmi alkotások szférája ezzel számottevően szűkül,