M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Moliére

ban /ez a meghatározás először a "Gorkovec" c. napilapban a premier napján megjelent cikkében fordult elő/. Lehetséges, hogy ez annak a vizsgálódásnak volt az eredménye, amelyet "Molifere rendkivüli szenvedélyességének" szentelt. Ki tudja? Mindenesetre Sztanyiszlavszkij arra ösztönözte a színészeket, hogy a darab konfliktusának tragikus lényegét ragadják meg, s semmiféle "melodráma" nem fordult meg a fejében. A melodramatikus felfogásmód felé történő elmozdulás feltételezhetően abból fakadt, hogy a színészek ezt a jelentős konfliktust kisszerűen ábrázolták. Bármi legyen is, a melodráma felé "hajló" előadásnak Nyemirovics-Dancsenko kellő erőteljességet tudott kölcsönözni, ugy látván, hogy a melodráma bizonyos "teátrálitása" elősegiti, hogy a Művész Szipház színészeinek művészete megtisztuljon az elnyújtott tempótól, s hogy a "Moliere" ebben az értelemben... nem kis hasznára vált az előadóknak. Az 1936. február 15-én bemutatott előadás élénk érdeklődést keltett a nézők körében és viharos sikert siratott. Jegyzetek 1. N. Gorcsakov: Rezsisszorszkije uroki K. Sz. Sztanyiszlavszkogo, 541-542. o. 2. K. Rudnyickij: Moliere, "Tartuffe" i Bulgakov. - "Nauka i religija", 1972, No. 1. 88. 0. 3. Idézve a Mihail Bulgakov: Drami i komédii c. kötet alapján, M., Iszkussztvo, 1965. 589. 0. 4. Idézi Rudnyickij fenti cikke. 5. Itt és a továbbiakban idézve: K. Sz. Sztanyiszlavszkij: Beszedi po pesze M. A. Bulgakova "Moliere", mart, - maj /zapiszani V. V. Glebovim/. - Az 1935. március 5-i jegyzőkönyv. - A MMSZ muzeuma, archiv K. Sz., No. 1332. 6. Sztanyiszlavszkij tizenhárom próbájáról készült jegyzőkönyvek, feljegyzések és gyorsírásos jegyzetek szerencsére fennmaradtak. így nemcsak arra van lehetőségünk, hogy meglehetősen teljes képet nyerjünk a rendező álláspontjáról, elgondolásairól, hogy nyomon kövessük, milyen 70