M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)
Moliére
embernek tartott, akinek valamiképpen vakitó erejűnek kellett lennie... Önt ebben a pillanatban egyenesen el kell bogy vakitsa a király... Képzelje el, hogy hirtelen megjelenne itt Tolsztoj vagy Saljapin - hisz ön itt mindent elfelejt." És amikor a király "véletlenül félre forditja fejét", s "valami királyi méltósággal helyet változtat" - mutatta a rendező "érzi, hogy ebben a pillanatban attól fél, nehogy egy hirtelen mozdulattal megzavarja, s legszívesebben valahogy lebegve távozna, nem pedig a két lábán?" Sztanyiszlavszkij bemutatta az egész plasztikus képet, hogyan próbál Moirron meghajolni, miközben a napkirály előtti zavarában egy egyszerű bűnös léleknek érzi magát. Nem balett-szerü meghajlás ez /amilyenné livanovnak sikeredett/. "Kalapját ne levegye, hanem lerántsa a fejéről, az kell, hogy 'a kalap repüljön'. Minden mozdulata prana-t /'életenergiát' - M. Sz./ sugározzon, gyűjtse össze a szivéből és nyújtsa át a királynak. Most pedig 'hajoljon meg, ugy, hogy az iv minden csigolyáján végigszaladjon... Mosolyogjon. A király előtt őszintén kell mosolyogni.' Most döntse el, 'hogyan mutatja ki zavarát? Talán ijedtség fog,ja el, kiejti a kalapot a kezéből és térdre ereszkedik, nem mer a királyra pillantani. így nézzen és mutassa ki hódolatátEl kell mondania a királyink a teljes igazságot. Megvan benne a belső aktivitás, mindent el akarok mondani és... torkomon akad a sző..." Ám Livanovnak sem a meghajlás, sem a Királlyal folytatott beszélgetés csak nem akart sikerülni. Kijelentette, hogy gyűlöli szerepét, a darabot sem szereti, hogy Bulgakov nem Shakespeare, hogy azokat a dialógusokat, amelyeket nem képes hitelesen eljátszani, egyszerűen törölni kell. Bárhogyan igyekezett is Sztanyiszlavszkij megértetni vele Moliére tanítványa szerepének bonyolult mögöttes jelentéstartományát, aki egyszerre szereti és elárulja mesterét, aki elismerést vár a királytól, s jutalmul megkapja a királyi besúgó posztját, ami rosszabb neki, mint a kínvallatás - a szinész makacsul hajtogatta, hogy "gyűlöli ezt a darabot". Végül az idős rendező kifakadt: "...rendkívül nagy béke46
