M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)
Befejezés
tatták. S amikor Popov szinre vitte a "Rómeó és Júliát", Zavadszkij az "Álarcosbál"-t, Gyikij az "Ámyak"-at, Lobar.ov a "Tányá"-t, Szimonov a "Fegyveres ember"-t, Zahava a "Jegor Bulicsov"-ot, Birman pedig a "Vassza Zseleznová"-t, mindegyikőjük a maga módján hasznosította a Sztanyiszlavszkijtói tanultakat. Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko örökségének hatása fokozatosan mind szélesebb körben kiterjedt a vidéki, köztársasági és külföldi színházakra. Sztanyiszlavszkij jelentősége a világ színházművészetében valóban grandiózussá terebélyesedett. Követőinek száma nőttön-nőtt. Ám elérkezett az az idő, amikor nagyságának legteljesebb elismerése dacára Sztanyiszlavszkij hagyománya halványulni kezdett. Számos ok játszott ebben közre. Annak, hogy a Moszkvai iv.üvész Szinház iskoláját az egyedül kívánatosnak kiáltották ki a szovjet színházművészetben, annak, hogy más alkotói irányzatokat megkérdőjeleztek, feltétlenül sorvasztólag kellett visszahatnia a Művész Szinház sorsára. Minthogy a szinház meg volt fosztva az alkotói verseny és a különféle stílusirányzatok egymásra hatásának normális körülményeitől, s lényegében felette állt minden kritikának, fokozatosan az önelégültség állapotába jutott, eltorlaszolta saját fejlődését, s muzeális, emlékmű-szerű szinházzá kezdett válni. Szinpadán egyre több lélektelen, középszerű alkotás tűnt fel, melyektől idegen volt Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko valódi hagyománya. Az "átélés" művészetét fokozatosan felváltotta a szimpla iparosság. A nagy "öregek" - Kacsalov, Moszkvin, Leonyidov, Knyipper-Csehova, Lilina, .Tarhanov - elhunyta, valamint a második nemzedék olyan kiemelkedő művészeinek korai halála, mint Hmeljev és Dobronravov, betetőzte a Művész Szinház művészetét ért veszteségeket. Igaz, ezekben a nehéz, háború utáni esztendőkben is feltűnt egy-egy előadás, amely méltó volt Sztanyiszlavszkij és Nyemirovic8-Dancsenko örökségéhez. Ezek a darabok emlékezetesek maradtak a nézők számára: a "Műveltség gyümölcse" Toporkowal, a "Ványa bácsi" Dobronravovval, a "Kedves hazug" Ktorowal és Sztyepanovával, a "Kosztos" Jansinnal a főszerepben. Ezeknek 83