M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Befejezés

ember önállóságát vallotta. Szinpadi kompoziciói bármelyikében minden elem az emberi személyiséget szolgálta. Minden egyes rövid epizódban a jellem játszotta a fő szerepet - lett légyen az Nozdrjov vagy Figaro, Turbin vagy Othello jelleme. Az ember bekapcsolódott környezete, kora általános ritmusába, de nem oldódott fel benne. Gyakorta fordult szembe környezetével, időnként túllépett rajta, de soha nem került annak végérvényes hatalmába. A személyiség Sztanyiszlavszkijnál tulajdon belső törvényei szerint létezett. Nos ez az oka annak, hogy a rendező mindvégig, most meg aztán különösen határozottan kiállt a "színészre épitő szinház" mellett. A szinész személyiségében, "az emberi lelkiélet igazságában" feltárta a szinházi költészet lelki szabadságát. Ezáltal szinpadi kompozícióin, kövessenek azok bármiféle leleplező, szatirikus célokat, áthatolt az eleven, szabad érzések lirája. Az emberi személyiség magasztos rendeltetésébe vetett hite ott izzott minden - komikus vagy tragikus - rendezésében. Kész volt rá, hogy minden egyes figurában felkutassa annak igazságát - nem azért, hogy megbocsásson neki, hanem azért, hogy megértse az embert. "Ha a gonoszt játszod, keresd, hogy miben jó" - ez az állandó instrukció nemcsak Sztanyiszlavszkij szinpadi dialektikájának, az objektivitásnak és az igazságosságnak volt az eszköze. Ez a humanizmus eszköze is volt. E korszak minden rendezői kísérletében jelen volt az a törekvés, hogy védelmére keljen az élet jó, békés, emberi indíttatásának, amely szemben áll a rossz, romboló ösztönökkel. Bizonyára emiatt állt most oly élesen szemben a szörnyűséges fantazmagóriák, a torz groteszk és a gyilkos irónia formáival, amelyekhez nemcsak Mejerhold és tanítványai, de magának Sztanyiszlavszkijnak a tanítványai is előszeretettel folyamodtak. Minden műből kibányászta annak mély, humanista témáját, így a "Holt lelkek" nem a társadalmi torzulások panoptikumává lett rendezésében, hanem az orosz élet széles és sokszínű panorámájává változott, melyen végighaladt az élő lelkeket megmérgező alattomos csicsikovi "mákony". A "Lángoló szív" 80